A "Sehnsucht" német szót lehetetlen pontosan lefordítani, talán így kellene átvenni az összes többi nyelvbe, ahogy van, magyarázkodás nélkül, egyetlen kis széljegyzettel, hogy leginkább a honvágyhoz hasonlítható vágyódást fejez ki, egy olyan hely után, ahol még soha nem jártunk. Nem elvágyódás. Nem visszavágyódás. Nem elmenekülés. Számomra sokkal inkább a pillanatban, a mai napban, az idei nyárban, a saját bőrömben való létezés hálás szívvel való elfogadása, megélése. Éberség. Élénkség. Figyelmesség. Néha az az érzésem, az emberek többsége - magamat is beleértve - egyszerűen csak átalussza az életét. Azt hiszi, már mindent ért. Már révbe ért. Pedig még javában útközben vagyunk. Még érhetnek meglepetések. Idegenségem tudatában egy idegen országban megérint néha egy-egy furcsa, gyorsan elillanó, édes otthonosság, ahhoz éppen elég, hogy ébren tartson, továbbindulásra késztessen s a hitre, hogy a hely, amit keresek, valóban létezik. Felfedezem a frissen nyírt, majd száradó fű illatában, a bodzaszörp ízében, a hideg forrásvíz érintésében a bőrömön, a fakerítéseken átomló rózsabokrok látványában, a kőlapok melegében, amint esténként mezítláb végiglépkedek rajtuk az udvaron át, hogy beszedjem a drótról a száraz ruhát. Felfedezem a megmagyarázhatatlan békességben, melyre a legbizonytalanabb, legkétségbeejtőbb helyeken is rátalálok, ott, ahogy valamilyen rajtam kívülről érkező irgalomból kifolyólag képes vagyok egy pillanatra tiszta szemekkel nézni a világot, szépítgetés és ítélkezés nélkül. Felfedezem egy-egy baráti beszélgetésben, egy-egy kívül-belül szép személy bölcs szavaiban, melyek kitágítják az időnként fölöttem elviselhetetlenre szűkülő eget. Ott van a felismerésben, hogy bár olyan szívesen megmenteném a világot, vagy legalább azt a kicsi sarkát, ahol én élek és szeretek - tudom, megtette már valaki más -, de ez meghaladja emberi mivoltomból fakadó képességeimet. Annyit tehetek, hogy éber maradok. Hogy vigyázok a Sehnsucht-ra. Hogy a lehető legbátrabban, leggyengédebben nézek erre szeretetből született és szeretetben célba érő világra.
6 comments:
A kutyás kép szenzációs. És a bejegyzés is 🙂
Milyen csodálatosan üde vagy az utolsó képen, jól áll neked a rózsaszín virág. :)
Köszönöm szépen :)
Márta! Az a bodzás kép!!!! Pünkösdi rózsát pedig itthon alig láttam. Nálunk a kertben nem hajlandó virágozni, de egyébként is a hirtelen jött meleg szerintem nagyon lerövidítette a virágzást.
Nagyon is értem, amit a Sehnsucht-ról írsz. Azt gondolom, hogy a német gondolkodás, és ezért a nyelv is nagyon hasonló a magyar gondolkodáshoz, pl. ha más is egy igevonzat, számomra érthető. (Sehnsucht nach+datív = vágyakozni valami után) De azért a Sehnsucht ennél valóban többet jelent. Számomra a másik kedves, lefordíthatatlan szó a schmusen = átölel, megcsókol, megsimogat,hozzábújik - írja a szótár. Igen, ez így mind együtt! és ami még belefér, amikor ketten együtt vannak, akik szeretik egymást. Pl. a Schmusetier is egy szenzációs szó, aminek tényleg Cili néni (Müller Cecília) "nyunyókája" a legjobb fordítása. :-)
A kutyás és a virágos képed nálam a favorit.Olyan láttatóan írsz, hogy szinte megelevenedik előttem, ahogy a meleg kőlapokon végigmész mezítláb a száraz ruhákért. Az egész bejegyzés és a képek tetszenek. Nagy tehetség vagy! Örülök, hogy vagy nekünk. Vigyázz magadra és a Sehnzuchtra!
Post a Comment