a legközelebbi nagyváros, ahova évente néhányszor elutazok csak azért, hogy érezzem és élvezzem a hangulatát. Ilyenkor veszek egy napi jegyet, amivel az egész tartományban igénybe vehetem a személyvonatokat és a helyi közekedési eszközöket, majd elindulok.
Voltam már itt különböző koncerteken.
Voltam már egyedül vagy másokkal, s néha itt találkozom valamelyik gyermekemmel.
Néha boldog voltam s volt olyan is, hogy össze volt törve a szívem.
Volt már itt néhány búcsúzásban részem, valamelyik vonatnál vagy a repülőtéren.
Volt néhány év, amikor mindig azt kértem a születésnapomra, hogy elmenjünk a botanikus kertbe, még akkor is, ha olyan korán tavasszal még elég kopár minden.
Kíváncsi vagyok, milyen jövőbeli emlékekben lesz még itt részem.
Most, Oktoberfest idején a szokásosnál is jobban tele volt a vonat és a város emberekkel.
Egy adott pillanatban ott álltam a Marienplatzon a tömegben és azon tűnődtem, hány rétege van vajon egy város emlékezetének, s hány találkozás jöhetne létre, ha másképp rendeznénk el ezeket a rétegeket.
Próbáltam elképzelni, milyen érzés lenne, ha egymásba tudnánk csúsztatni az idősávokat és lehetőségünk lenne odaköszönni múlt- vagy jövőbeli önmagunknak.
Megpróbáltam ezt a térben látni, felépíteni.
S ez még akkor is érdekes volt,
még akkor is boldoggá tett,
hogy természetesen kudarcot vallottam,
nem sikerült.
No comments:
Post a Comment