Kicsi lány, nagy segítség

Nem értem...

  ...hogyan tudják egyesek felismerni, hogy melyik szimfóniából való egy adott zenefoszlány. Az előbb ebéd közben a "Játék és muzsika tíz percben"-t hallgattuk a gyerekekkel. Volt benne egy áriarészlet is, mi is énekeltünk az énekesnővel :)  Szinte mindig meghallgatom ezt a műsort, pedig nem is szeretem, csak lusta vagyok kikapcsolni a rádiót a hírek után. És mindig elcsodálkozom, hogy vannak emberek, akik felismerik a zeneművet. Nem mondom, van amit én is felismerek, például az Örömódát vagy a Négy évszakot, de kb. ennyi. Vagy, ha fel is ismerem, hogy ezt már hallottam, nem tudom egy adott zeneszerzőhöz kötni.
  Úgyanígy nem értem azt sem, hogy képesek a fiúk felismerni kapásból az autómárkákat. Igaz, én is felismerem, de csak miután elolvastam az autó elején vagy hátulján. Egyszer, mikor még tanultam vezetni, azt mondja az oktatóm, hogy kerüljem meg azt a Pözsót. Na, akkor felvilágosítottam, hogy nekem úgy mondja, hogy kerüljem meg azt a piros vagy lila autót, mert különben még baj lehet belőle. Erre is születni kell, az autófelismerésre. A Tibi cégautója egy sötétkék Opel, de szerintem úgyanúgy néz ki, mint a sötétkék Ford. Volt már, hogy a szomszéd Fordja mellett álldogáltam, várva, hogy jöjjön már Tibi és nyissa ki az autót.
  Na, még egy dolog van, amit nem értek, és ezzel befejezem. Éspedig az, hogy egyesek hogyan képesek megjegyezni egy telefonszámot, vagy többet. Mert én például ezt nem tudom. A saját számom is be van írva a telefonomba és ha valaki kérdezi, inkább megnézem. Mert már jártam úgy, hogy kapásból megadtam, aztán vártam a hívást...Később kiderült, hogy a számok ugyan stimmeltek, de más lett a sorrend. Tibi ebben is nagyon jó, mert 16 éves korában járt Svédországban, még akkor megjegyzett egy telefonszámot, és bár soha nem hívta fel, most is fel tudja idézni. Neki viszont rossz az arcmemóriája. Ez filmnézéskor vicces, mert sose tudja
 ki kicsoda :)

Kommunikáció

  A szombati fórumbeszélgetésen egyik házaspár a kommunikációról beszélt. Mármint a házasságon belüli kommunikációról. Ami hol van, hol nincs, és néha meg van, de nagyon félresikerül. Mint az este nálunk. Merthogy ő mondott egyet, de tulajdonképpen mást akart és én meg teljesen mást kódoltam ki magamnak. Erre én mondtam valamit, ő nem értette, hogy miért és mit...Valaki becsapott egy ajtót, erre a másik is. Egyikünk vette a sátorfáját és átvonult a másik szobába. Pityergés, ötperc csend. A másikunk halkan bejött a nagyszobába és megharapta a fülemet. Kicsit még kérettem magam, aztán szent a béke. "Én így értettem!" "De én nem is azt mondtam!" "Illetve igen, de nem úgy értettem!"
  Még jó, hogy a kommunikáció olyan, hogy hol van, hol nincs, hol meg helyre lehet állítani.

Egy kába nap végén

  Egész nap olyan kábult voltam, mint egy hangya, amelyik mellett elhaladt egy gőzmozdony. A hasonlat kitalálója Tibi, de nagyon tetszik, és szeretném, ha elterjedne. A három prücsköm a változatosság kedvéért már megint betegecske, meg azt hiszem én is. Illetve hol az vagyok, hol nem, félóránkénti váltással. Ma pakolásztam, kimostam két adag ruhát, mosogattam, porszívóztam, feltöröltem, főztem, időnként meg ágynak dőltem. Megnézegettem az esküvői képeket, írtam néhány emailt, Annával kiraktunk egy puzzlet. Illetve inkább ő rakta, én csak néztem. S ezzel mindjárt vége is a napnak.
  Ja, és felhívott egy barátnőm, akinek visszautasítottam a kérését, és most lelkiismeretfurdalásom van miatta. Azért utasítottam vissza, mert elhatároztam, szeretném, ha az igenem igen lenne, a nemem pedig nem, de ha másik oldaláról nézem a dolgokat, nem tudom, néha és jelen esetben is nem-e azt jelenti, hogy azt teszem, amihez éppen kedvem van, és ha valamihez nincs kedvem, akkor nem teszem.

Vendégek

Vendégek a vacsorán

Esküvő képekben

Újra itthon

  Késő délután érkeztünk haza Zsolt esküvőjéről, és én annyira, de annyira fáradt vagyok...Mielőtt bedőlnék az ágyba, még írok egy kicsit.
  Szép volt, jó volt. Nagyon sokan eljöttek, ami egyértelműen pozitív, egyedüli hátránya az, hogy az ember rohangál egyik ismerőstől a másikig, megígéri neki, hogy majd még beszélnek az este folyamán, amit aztán persze nem tud betartani.
  "Leg" - dolgok:
  1. A legszebb menyasszony, akit életemben láttam: Ildikó
  2. A legjóképűbb vőlegény : Zsolt
  3. A legígéretesebb dolog: legalább hárman megígérték nekem, hogy a közeljövőben meglátogatnak.
  4. A legidegesítőbb mondat: "Jaj, de sovány vagy!" Köszönöm mindazoknak, akik nem mondták :)
  5. A legnagyobb győzelem saját magamon: nem sírtam el magam a köszöntésem közben. Ettől nagyon féltem, mert én még a menetrendváltozástól is elérzékenyülök.
  Beszámoló folytatása majd következik. Jó éjt!

Murphy megint bejött

   Szombaton bekötik az öcsém fejét. Szóval megházasodik, illetve megfeleségesedik. Úgy volt, hogy ma délután indulunk haza, hogy egy kicsit hamarabb ott legyünk, "segíteni" ugyebár,  bár én ilyenkor a gyerkőceimre szoktam vigyázni inkább, hogy ne legyünk nagyon láb alatt. Szerintem ez a legnagyobb segítség.
  Na, de mi szokott történni kisgyerekes családokban, ha indulni kell valahova? Hát minimum, hogy belázasodik valaki. Most éppen Enikő.  Úgyhogy áttettük holnapra az indulási időpontot, de ez még nem garantált.
  Azért készülgetek, csomagolok, kisbeteget ápolgatok, és remélem, hogy találkozunk a lagziban.
  A kép jónéhány évvel ezelőtt készült Zsoltról, de ha tudta volna, milyen kedves, szép és aranyos felesége lesz, azt hiszem, még jobban örült volna :)

Ugandai gyerekek

Barika

Ezt a blogbejegyzést - kivételesen- én írtam - Tibi (csak ezért nem fogok külön 
blogot csinálni magamnak :)  
A Barika Anna életének alapvető része... Este, ha nincs meg a Barika, addig
nincs lefekvés... a Barikáját Anna lefekvéskor gondosan elrendezi, külön mesét
kell neki olvasni, stb...  A Barika úgy került a családba, hogy tavalyelőtt
Karácsony előtt Márta használt plüssként vette a boltban, mivel kellett a 

Karácsonyi bábelőadáshoz.  Anna, amint meglátta az egyébként 
mellékszereplő Barikát, integetett neki, és az előadás után az első dolga

az volt, hogy elkérje a Barikát, nehogy a másé legyen. 
Szóval azóta van a Barika...
Ma  a gyüliben az első dicsőítő ének a győztes Bárányról szólt. Anna éppen 
figyelt, és a következő következtetést szűrte le, amit azonnal közölt is velem:
"Apa, a Barikám győzőtt!"  

Angyalkák

      Ma én tartottam a vasárnapi iskolát a gyerkőcöknek a gyüliben. Kis angyalkákat készítettünk. Szerintem szépek lettek.

Boldog szülinapot! (A tortát én sütöttem:)

Móka a parkban

Nem felejtette el :)

  Nagyon kishitű voltam a tegnapi bejegyzésemben Tibi memóriáját illetően. Mea culpa. Nem felejtette el a nőnapot, de nem ám. Kaptam tőle egy nagy doboz Cherry Queen csokit, és nem kell megosztoznom rajta senkivel,mert Tibi nem szereti, gyerekeknek meg nem való (szerencsére), mert konyakos töltelék van benne. Már megettem felét. Sejhaj, szép az élet ! :)

Az én nőnapom

  A mai napom úgy kezdődött, hogy lenyomtam az ébresztőórát hatkor, és még aludtam húsz percet. Elvégre nőnap van vagy mi, legalább ilyenkor lazsáljak. Minden reggel hatkor kelek, hogy friss kiflit hozzak a kis családomnak. Nálunk minden nap "kanyarog a kifli a vaj alatt"..:) Gondoltam, ma jó lesz a tegnapi kenyér is. Aztán a szokásos keltegetés, könyörgés, hogy siessenek már, mert elkésnek. Mindennap egy kissebb csodaként élem meg, hogy viszonylag időben elkészülnek a munkába, suliba, oviba indulók. Sok puszi, integetés az ablakból. Anna ezen a héten itthon van, mandulagyulladással.
 Aztán minden a szokásos daily routine szerint ment. Délben mentünk Enikőért, aki egy akkora hisztit produkált az ovi öltözőjében, hogy majd' elsüllyedtem szégyenemben. Még a cipőjét is bevágta a székek alá. Egyszerűen képtelen voltam vele szót érteni. Meg lehet a véleményük a nevelésemről, de hát mit csináljak, ez van. Aztán kb. egy órán át tartott a nyafogás, de végül megunta.
 Ovi után elmentünk Sáráért és fél kettőre elvittem zongoraórára. Közben bevásároltam a két kicsivel, vétettek velem: Danonino joghurtot, illatos papírzsebkendőt, csokoládégolyós müzlit és három drága Micimackós képeslapot.
 Tibit reggel láttam utoljára és holnap délután fogom látni legközelebb, mert ma ügyeletes. Szóval, nem volt ma nagy nőnapi köszöntés, de mondjuk, nem is számítottam rá, az elmúlt évek tapasztalata alapján. És higgyétek el, ez egyáltalán nem panasz, mert tudom, hogy egy férfinak nagyon nehéz észben tartani ezeket a jeles napokat. Van amikor eszébe jut, van amikor nem. Én váratlanul szoktam virágot kapni. A legkedvesebb csokor az volt, amikor öltönyben képes volt kiszállni az autóból egy búzamező mellett és szedni nekem egy hatalmas csokor pipacsot.:) Ugyancsak váratlanul szoktam kapni Raffaelo csokit, vagy négercsókot. 
  Most már édesen szuszmákolnak a gyerekek, lefekvés előtt kaptam tőlük mindenféle puszit: őzike, bárány és eszkimópuszit, és sok-sok simogatást. Azt hiszem, én is elteszem magam holnapra, bár holnap németórám lesz és arra kellene tanulni. Á, inkább hagyom, hiszen Nők Napja van még:)
  

A menyasszony és két koszorúslánya

Forma és tartalom

  Tibi kapott karácsonyra egy gyönyörűséges tea-kompozíciót: egy bögrét és egy fémdobozkát, amelyen azt írta, hogy "Specialty Collection". Az egész szépen átkötve masnival. Már rég meg akartam kezdeni, végül tegnap elkunyeráltam tőle, hadd legyen az enyém. Mikor kibontottam a Specialty Collectiont, hát a nagy fémdoboz alján
 ott lapult két kis 
csupasz filter teaféle. Ennyi volt a kollekció.
  Most lehetne mindenféle párhuzamokat vonni, de nem teszem. Mindenesetre, nem szeretném, ha ilyen lenne az életem...
  Mondjuk, jó lenne egyszer kellemesen csalódni: semmitmondó forma mögött valami igazán tartalmasat találni. Akivel ilyen előfordult, szóljon nekem.

Gondolkodom, tehát vagyok

  Néha az az érzésem, mintha nem is lennék. Hogy a világ akkor is forogna tovább, ha én nem léteznék. Mondjuk ez tényleg így van, csak ilyenkor jólesik, ha valaki azt mondja: dehogyis forogna...
  Nem vagyok valami emelkedett hangulatban, na. Csak éldegélek egyik napról a másikra. Nem történik semmi egetrengető.
  "Nem az a fontos, ami velünk, hanem ami bennünk történik".
  Mostanában Afrikán gondolkozom. Van egy ugandai levelezőtársam. Gladesnek hívják, és egy lelkipásztor felesége. Negyven árváról gondoskodik a férjével. Nagyon megérint, mikor a mindennapjaik nehézségeiről ír. Hogy néha nincs mit enniük. Hogy nincs víz és villany a házukban. És mégis felvállalják a gyerekek gondját és megteszik, amit lehet. Nagyon kedves nő, remélem, 
egyszer személyesen is találkozom vele.
  Azon gondolkozom, hogy miért vagyok ilyen tehetetlen. Hogy tudom, tenni kellene valamit, akármit, mégsem teszek semmit, csak agyalok összevissza. Illetve, nem igaz, hogy nem teszek semmit, de az nagyon-nagyon kevés. Jó lenne megtalálni a helyemet...
  

Vasárnap

   Ma délután megvolt az imaalkalom. Paraguay asszonyaiért imádkoztunk. Szép volt, mikor a végén az összes vallás képviselői megfogtuk egymás kezét és úgy énekeltünk. A végén sokáig sütiztünk és beszélgettünk. Tele volt a szívem barátsággal.
  Hazaérkezve, egy éhes, hangos és izgatott kis csapat ugrott a nyakamba. Ezért érdemes elmenni időnként, ha utána ilyen fogadtatásban lehet részem:) Kaptam ajándékokat: Sárától egy kis kagylót, amelyre ráragasztotta azt a szót, hogy "szeretlek" és egy rajzot, amelyen rajta vagyok én, ő és egy házikó. Annától egy hegyezőt, három üveggolyót, egy radírt és egy gyönyörű télapós rajzot. Enikőtől egy csomó hajcsattot és egy rajzocskát. Minden szépen be volt csomagolva alufóliába.
  Tegnap este megnéztem a holdfogyatkozást. Teljesen lenyűgöz minden olyan dolog, ami az égbolton történik. Mindenkinek nyugodalmas jóéjszakát kívánok! :)

"Csicsónénak három lánya..."

   Az e heti Nők Lapjában négyoldalas cikket szentelnek a háromlányos családoknak, a következő címmel: "Ha három a kislány...Csapás vagy Isten ajándéka?" Nem tudom, miért pont a hármas szám ragadta meg őket. Lehet, hogy majd lesz egy olyan cikk is, ahol a négylányos családokat vizsgálják. A háromlányos anyákat Csicsónéknak nevezik. Szóval én egy Csicsóné vagyok. Ezek szerint akkor Tibi egy Csicsó. Na mindegy, a lényeg az, hogy a cikk szerint is inkább áldás a három lány. Bár állítólag van olyan apa, aki csak úgy beszél a lányáról, hogy ő a leendő fiúunokája édesanyja. Engem soha nem foglalkoztatott ez a téma, és ha még születne valamikor gyerekem, azt szeretném, ha ő is kislány lenne. Báááár, vagy két éve kaptam anyósomtól egy kis ajándékot Húsvétra: egy picike kosarat, benne egy tyúkanyó és körülötte három sárga és egy szürkés-fekete csibe. Most is ott van a konyhában a kis dísz, néha elnézegetem és azon gondolkozom, hogy vajon nem prófécia-e? Hogy esetleg lesz majd egy szürke csibém is a három sárga mellett? :)
  A mai napom hamar eltelt. Délelőtt Annát elvittem az ún. Iskolavárba. Ezt az iskola szervezi a leendő elsősöknek, hogy megbarátkozzanak egymással és a tanító nénivel. Annának nagyon tetszett, már holnaptól szeretne iskolába járni. Aztán délután sütöttem  három adag süteményt, mert holnap nálunk a gyüliben lesz megtartva a Női Ökümenikus Imanap, jönnek a katolikus, evangélikus és református testvérnők közös imára, és szeretnénk megvendégelni őket. A három adagból már csak kb. másfél van meg, a többi elfogyott. Most még hátravan az esti fürdetés, csak gondoltam, erőt gyűjtök hozzá egy kis bloggolással...:)

Csak gondolkozom...

  Tegnap olvastam egy áhítatot a neten. Arról szólt, hogyan fog fogadni minket Isten,
mikor megjelenünk előtte. KEDVESEN !
   Sokszor volt olyan helyzet az életemben, amikor féltem találkozni valakivel, mert nem tudtam, mit fog szólni hozzám. Vagy valamilyen hibát követtem el, és szidást vártam, de ölelést kaptam helyette.
   Eszembe jut az is, amikor nem is olyan rég, elveszítettem Sárát, elkavarodott a tömegben mellőlem, mert nem akarta megfogni a kezem illetve a babakocsit, amiben akkor Enikőt toltam. Kb. egy órán át nem tudtam róla. Tibi nem volt itthon akkor.Nem kívánom senkinek sem ezt az érzést. Közben ő, mivel ő sem talált, hazament busszal és otthon várt az ajtó előtt. Csakhogy én
ezt nem tudtam.Sokan  kerestük, míg egy barátunk ráakadt.Míg arra vártam, hogy elhozzák 
oda ahol voltam ,egy másik ismerős azt tanácsolta, hogy adjak neki egy kis verést, hogy tanulja meg a szófogadást.
  De én csak arra vártam, hogy átölelhessem az én elveszett báránykámat.
  Szóval, én csak abban reménykedem, hogy majd engem is kedvesen fognak fogadni.:)

Jóság

  Ma reggel megint orvoshoz kellett mennem Sárával és Enikővel, kontrolra. Sára már egészen jól van, de sajnos Enci nem reagált a gyógyszerre, most másat kap. Mikor kijöttünk a rendelőből, ömlött az eső. Gyorsan beszálltunk az autóba, és én elkezdtem tolatni, hogy kiálljak a parkolóból. Nem volt könnyű, mert közben keresztben is beálltak autók, úgy hogy csak tekertem a fejem, hogy nehogy nekimenjek valaminek. DE mégis meghúztam egy piros autó hátulját. Ráadásul már jött is a tulajdonosa. Kiszálltam, mondtam neki, hogy bocsánat és rendezni akartam a kárt, de ő azt mondta, hogy nem baj, maradjon minden úgy, ahogy van. "Tényleg?" "Tényleg." És ezzel elment. Csak álltam és néztem. Én biztosan nem így reagáltam volna. Szóval, kedves piros JSA 033, a Jó Isten áldjon meg a ma reggeli jóságodért:)

Még egy lista

  Most a gyengeségeimről, jobban mondva a gyengéimről fogok listát írni. Ha van még lista-ötletetek, ki vele, mert most lista-író kedvemben vagyok:)
  1. Minden áldott reggel megiszok egy csésze finom, illatos, forró kávét.
  2. Minden szerdán megveszem a Nők Lapját.
  3. Muszáj bemennem a szemben lévő Second Hand üzletbe, ha új árujuk érkezik. Ma is vettem magamnak egy barna, egy kék és egy piros mintás szoknyát. Illetve akkor is betérek, ha depis hangulatban vagyok.
  4. Ha elmegyek a sétáló utcán levő könyvesbolt előtt, ahol törzsvásárló is vagyok, be KELL mennem. És ha véletlenül pénz is van nálam, annak annyi. De legalább minden januárban levásárolhatom az előző év vásárlásainak 12 %-át. Idén ez az összeg 3200 Ft volt.
 5. Szeretek vezetni, különösen az én autómat. De ezt csak azóta, mióta nem fulladok le vele minden kanyarban. Napi egy-két lefulladás még belefér.
 6. Odavagyok a Ligrettóért, de nincs kivel játszanom. Próbáltuk Tibivel kettesben, de unalmas volt.
 7. Szeretem a McDonalds kaját. De nagyon.
 Most nem jut eszembe más, illetve igen, de az vagy nem publikus, vagy túlontúl komoly ahhoz a komolytalan hanvételhez, amivel a lista többi eleme készült.
 Rólam sokan azt hiszik, hogy én abszolút komoly, türelmes, bölcs és megbízható vagyok. A blogom többek között azt a célt szolgálja, hogy ezt a tévhitet szétoszlassa.

Ki van a szívedben?

   Ma reggel kaptam valamit Annától: egy szép kis rajzot. Van rajta egy nagy szív, és benne három nevető kisgyerekarc. Egy nagyobb, egy közepes és egy kicsi. A szív az én szívemet jelképezi, és akik benne vannak, tudjátok kiket. Kicsit meghatódtam, na.
  Erről jut eszembe, hogy mikor tavaly nyáron nézegettük a horvátországi nyaralásunkon készült képeket (ahova nem vittük a gyerekeket), Enikő megkérdezte:"És én hol vagyok a képen?" Mondtam neki, hogy ő nem volt ott akkor. Erre ő felháborodottan:"De az eszedben ott voltam!"
Hát fel van adva a lecke a tudósoknak: tessék kitalálni az olyan fényképezőgépet, ami megörökíti azt is, ami vagy aki a szívünkben és az eszünkben van.