"Itt volt ez a bútor mikor gyerek voltál? És az ágy? És ez a lámpa? Ezek a képek is a falon? A poharak is?... Akkor most elképzelem, hogy én vagyok te, mikor még kislány voltál."
(Aug. 16. - Anna - Erdélyben, a régi szobámban)
Egyébként. Ha kérdezné valaki, akkor azt a két-két és fél napot mondanám a legszebbnek, amit a hegyekben töltöttem, igazi hátizsákkal a hátamon, igazi súllyal a hátizsákban. Oké, a sátrakat a fiúk cipelték, de akkor is. Szeretem a tengert, de igazából hegyi lány vagyok én, s eltökélt szándékom 80 éves koromban is felmenni oda, ahonnan tágabb tere nem is nyílhatnék a képzeletnek. Nyolcan, - négy fiú-négy lány -vágtunk neki a vadonnak, mi lányok hamarabb hazajöttünk, mert vártak a gyerekek, s mert csak. Bármikor szívesen beismerem, hogy elég félős és gyengécske hegymászó vagyok, de ezzel együtt bármikor visszamennék. (Ez utóbbit akkor is, ha beleszámítom a csobánok szerint a környéken kószáló négy medvét is.)
A kis fekete jegyzetfüzetből idézem:
"Tegnap, négy és fél órás intenzív kapaszkodás után érkezés esőben a Lacul Verde-hez. Múlt évben telihold volt, mikor itt jártunk, most is majdhogynem. Nagyon hideg van így 2000 m-en. Az összes ruhát magamra húztam (egy póló, egy pulóver, egy vékony dzseki,) de majd' megfagytam. Kár, hogy csomagolásnál végül is kidobáltam a többi ruhát. Igaz, ha több mint 10 kiló zsákkal kellett volna feljönni, fel sem értem volna idáig. Meleg levest és teát főztünk, majd tüzet raktunk, de nem vártuk meg, míg leég, annyira álmosak voltunk. Nem vagyok már mai csirke, éjjel aludnom kell, s este időben lefeküdnöm.
Egyébként túl sok luxuscikket hoztam el. Nagyon is jól lehetne idefenn kávé, fésű, (tükröt nem hoztam!), notesz, toll és fényképezőgép nélkül élni -igaz, minek. Akkor már inkább vacogok. (Vacogtam is.)"
(Aug. 17. - Erdély, Parang hegység)
5 comments:
:) Ez most volt, és itt!!!
De jó!
Erről talán írok majd bővebben....
:)
Köszönöm a mosolyt.
Én meg közben abban reménykedem, hogy ha már minden évben Erdély, akkor talán egyszer , ha ideje eljön, mégis lehetséges lesz....:)
Szeretettel gondolva rád.
Én egyszer nekivágok, és meglátogatom a legkedvesebb blog-barátaimat. Majd egyszer. Ezek az egy-évben-egyszeri hazalátogatások amúgy annyira rövidek, hogy például a nagymamámat sem látogattam meg idén, és még egy csomó mást, akit jó lett volna. Nem beszélve arról, hogy nem csak én döntöm el, mikor hova megyünk. Ezért fogok egyszer magamnak elindulni, és meglátogatni a legkedvesebb blog-barátaim közül azokat, akik ezt szeretnék.
gyönyörű helyek és gyönyörű fotók!! örülök, hogy szépen telt a nyaratok!
Post a Comment