Mikor már közeledtünk hazafelé, - így mondom, hogy hazafelé, egészen könnyedén mondom jónéhány helyre, hogy hazamegyek, - de ki ismeri azt az érzést, mikor kicsit nagyobbakat dobban a szív, ahogy közeledünk a helyhez, melyen berendeztük az otthonunk, s ahol egy fehér cica is vár ránk az ajtóban? - érzékeltem, hogy hűvösen fogad ez a német ősz, ideje előkeresni a meleg zoknikat.
Az utolsó nyári beszámolóval megköszönök mindent: az utazást, a hazaérkezést, a találkozást, a búcsúzást, a tengert, a hegyet, a hiányt, a teljességet, a múlandóságot, az öröklétet.
Mikor (kissé beképzelten mondom:) hegyet mászok, - mindig csak csapatban - mert így biztonságos, mert mindig mindenkit bevárunk (szóval bevárnak), s mert csoportképen szerepelni jó. Ezen belül viszont mindenki maga keresi s találja meg a saját útját, maga hozza meg a saját döntéseit. Nem érdemes vakon követni az előttünk járót, mert ő lehet magasabb, erősebb, fiatalabb. Én pedig én vagyok. Kicsit alacsonyabb, gyengébb, idősebb. De azért én is megérkezem. Nincs fontosabb a megérkezésnél.
A hosszú autóuton hazafelé egy Zelk Zoltán kötetet olvasgattam:
"Kell az osztozás, kell az ajándék,
jóból-rosszból kettétört karéj,
azzal, aki a kaptatón zihál még,
azzal, aki már a csúcsra ér."
(Zelk Zoltán, Férfiszivek próbája)
Ennyi. Viszlát Nyár! Szia Ősz!
6 comments:
Szia, Márta. :-)
Az az esti gyertyás....!:-)
Csodas kepek!
szép a versike..
Olyan jó olvasni téged. A képeid meg elfelejtették velem, hogy nem is voltam sehol a nyáron ...
Isten hozott vissza cicás otthonotokba!
Szia Márta!
Régóta olvasom a blogodat,és ez az egyik kedvencem a neten,csak biztatlak nehogy abbahagyd.
Eddig nem tudtam hogy jelezzek,de mostmár valaki felvilágosított.
Megpróbálom.
Egyébként,csak annyit hogy én is Erdélyből származom,ide jöttem férjhez a magyar tenger mellé 24 éve.
Ja és olvastalak az "Eszter"-ben is.
Minden írásod tetszik,felemelő.
Mikor fog megjelenni könyvben ?
Ajándékod van az írásra,mi meg sokan vagyunk akik szeretünk olvasni.
Szeretettel üdvözöllek a Balatonról.
Post a Comment