Thursday, October 15, 2015

a főhősnő

a filmben, melyben futva teszem meg minden áldott reggel a parkoló s az iroda közötti utat, az én vagyok.
felrohanok a lépcsőkön, átvágtatok az úton, majd végig a házak között, tócsákat kerülgetve.
a film meg-megáll némely, a képzeletbeli képernyőn kissé hosszabban elidőző képkocka kedvéért,
mindig abban a pillanatban, mikor finoman földet ér egy-egy alázuhanó falevél.
sietés közben is látom, érzem, olvasom:
mindenütt színek, illatok, csípős hideg, ködön átsejlő reggeli lámpák.
mindenütt szépség és vers.
a hosszú, rejtett, munkával töltött órák körül csak díszlet, mondhatni, az Ősz.
de nekem ez is elég,
egyetlen irgalmas lassúsággal lehulló piros falevél is elég,
hogy tudjam:
az én életem, az én színeim, az én zuhanásom is
figyelemmel kíséri
valaki.*
(mindennek értelme lesz, egyszerűen csak boldoggá tesz, ha tud rólam valaki, kinek fontos vagyok. )

Und doch ist Einer, welcher dieses Fallen
unendlich sanft in seinen Händen hält.  

(Rainer Maria Rilke)

8 comments:

Kánya Andrea said...

Nekem sosem volt ilyen rend az íróasztalomon :)És most sincs :(
De az ősz ilyen, és én is nagyon szeretem :)

Katalin said...

iszonyat mennyiségű papír abban a dossziéban

mindegy az Ősz szép
és a lehulló vörös levelek is, és minden

L. M. Zsuzsi said...

hát, sírok.
"...az én zuhanásomat is..."

aliz said...

van felfelé zuhanás is! :)

. said...

Rilke "IMAKÖNYV"-éből


Pirosa érik most a borbolyának,
szirmát a rózsa is hullajtja már.
Ki most szegény, hogy véget ért a nyár,
csak várni fog, nem lesz ura magának.

Ki nem tudja lehunyni most szemét,
biztos, hogy abban arcok sokasága,
ha jő az est, sorakozik sötét
zugokban várva még feltámadásra:
az mint egy agg bevégzi életét.

Nem vár új arra semmi ezután,
megcsalja minden és mindenki, sőt,
Te is, Uram, nagy kő vagy a nyakán,
amely naponta mélybe húzza őt.


Sike Sándor fordítása

Sike Sándorról a HOLMI folyóiratban:

"Sike Sándor 1926-ban (Rilke halálának évében) született Temesváron. Negyven évig dolgozott a Láng Gépgyárban, segédmunkásból lett esztergályos, végül számítógépes programozó. Szenvedélyes sakkozó, publikálni mindeddig csak a Sakkéletben publikált. 1957-ben talált rá egy antikváriumban Rilke Das Stunden-Buch-jára, azóta foglalkozik a belőle készített válogatás fordításával, távol minden irodalmi környezettől, magányosan. Az elkészült anyag egy-egy példányát tavaly letétbe helyezte a Széchényi Könyvtár, az Országos Szabó Ervin Könyvtár és a Ráday Gyűjtemény kézirattárában."

zsuzsika73 said...

Hát el tudlak képzelni, egy virágboltban, egy könyvesboltban, egy galériába, de,ilyen lélekkel, ilyen gondolatokkal, ilyen szavakkal és érzelmekkel, mint könyvelő. De komolyan, te elviseled ez a munkát (amit én is csinálok)ezt a monoton perceket, órákat. Ezt a rideg, élettelen számokat. Én csak úgy, ha álmodozok, virágboltról, könyvekről, képeket nézegetek és téged olvasgatlak.

iri said...

Marta draga ,semmikeppen se allj meg (a bloggolassal)mert nemcsk nekunk van szzuksegunk rad,hanem neked is mireank,hogy kibeszeld magadbol ezeket a gyongyszemeket!

mick said...

Olyan a monitor mögött a szék, mint Chaplin kalapja.