valamit, akármit, amit valamikor valahol abbahagytunk - mindig nehéz.
Van valami félelmetes egy üres lapban. A csendje összeszorítja a szívemet, eláraszt elvárásokkal, amiknek már nem tudok megfelelni. Azt kéri, kezdjem újra. Csak nem árulja el, hogyan.
De egy üres lap lehet meghívás is.
Csak első pillantásra tűnik úgy, nincs ott semmi.
Csak első gondolatra tűnik úgy, nem történik semmi.
Igazából minden üres lapban ott vagy az összes többi történet, amit már megéltünk és megírtunk. S a szántóföldekről sem gondoljuk komolyan, hogy láthatatlanul, a mélyben nem történik semmi.
Nézegetem az elmúló nyár emlékeit. A fotókat, amiket csak úgy, a magam kedvéért készítettem. Nem azért, hogy megosszam. Újraolvasom, pedig nem szoktam, az elmúlt hónapok alatt teleírt naplókat. A gondolatokat, amiket csak magamnak gondoltam. Tele vannak küszködéssel, szomorúsággal. De reménnyel is, örömmel is. Helyenként boldogsággal.
Minden üres lap válaszra vár, előbb-utóbb.
És hirtelen több lesz, mint vád, több lesz, mint meghívás.
Szabadságot fejez ki.
Eldönthetem, csak én dönthetem el, elkezdek-e újra írni rá, vagy félreteszem.
Ha van egyetlen gondolat, amit a nyár töprengései alatt megértettem, az az, hogy nem mindent kell és lehet újrakezdeni. Van, amivel az élet adott pontján szembe kell nézni, és kimondani, bármennyire rosszul esik, hogy ez számomra elmúlt. És akkor teljes szívvel odafordulni ahhoz, ami még mindig lehetséges.
Egész nyáron át tologattam ezt az üres lapot, amit ez a tizennyolc éven át írt gyönyörű szép blog jelent az életemben.
Hol féltem tőle, hol megterhelt a hozzáképzelt elvárás és csalódás, hol meghívásként láttam.
Most maga a játék és szabadság.
Újrakezdhetem és abbahagyhatom.
Abbahagyhatom és újrakezdhetem.
Hiszen csak egyetlen gondolat kapcsolódik hozzá:
hogy örömet szerezzen.
18 comments:
Valamiért rég jártam erre, ma öröm volt újra beköszönni és reményt, örömöt találni itt. Köszönöm Márta
Melinda
Hát itt jópárunknak örömet szerzel a szösszenetieddel, fényképeiddel.
Új “zine” magazinokat látok az egyik fotón?
Ha igen, máris kérek 4 darabot :)
Örülök, hogy újra itt vagy és írsz.
Már nagyon vártalak…
Piroska
Hiányoltalak...hiányoltunk. Örülök, hogy újra olvashatlak. És... annyi fura csalódásom volt most az utóbbi napokban, emberek miatt, hogy jó volt "ezen a csendes, nyugalom szigetén" - amik a gondolataid - megállni. Hogy még van "ilyen is". Hogy lehetünk így is, ilyenek is. Még a szomorúságban is. És ami fontos - pont olyasmiről írtál, amin gondolkodom. Biztatást találtam Nálad. Köszönöm:).
Csak ismételni tudnám,amit az előttem szólók írtak.Azt hogy köszönöm hogy nem teszed félre ezt az üres lapot,hanem írsz rá tovább is,sokunk örömére.Köszönöm.
Én ünneplem a szabadságod! És hálás vagyok, hogy ez a felnőttkorba lépett blog bizton okozott neked is örömet (mégha nem csak azt), nekem annyit, hogy már nem számolom. 🤍
Köszönöm, hogy újra olvashattalak, hogy láthattalak! Mindig nagy örömmel tölt el, ha írsz, ha fotókat töltesz fel! Szeretem a szépségét, a finomságát.... minden részletét!
Köszönöm Márta!
Szeretettel ölellek,
Anikó
Köszönöm Melinda :
Köszönöm :)
Köszönöm Piroska,
nem, ez nem zine, csak egy új füzetet varrtam magamnak.:)
Köszönöm a szép visszajelzést :)
Köszönöm szépen :)
Köszönöm Anikó :)
Nagyon kedves vagy, köszönöm :)
Egyszerű, mély, természetes, gyönyörű, mindennapi, mégis ünnepélyes. Ilyennek látlak, ismerlek, s a blogodat is. Olyan jó újra olvasni téged, s a képeknek is külön örülök. Annyi mindenről mesélnek. Remélem feltöltődtél az elmúlt időszakban.
Klári B.
Köszönöm Klári:),
Igen, szükségem volt a szünetre és feltöltődtem.:)
Gyönyörű vagy, Márta! És körülötted mindent gyönyörűvé varázsolsz. ✨
“És akkor teljes szívvel odafordulni ahhoz, ami még mindig lehetséges.” Most én is odafordulok 🙏🏻, nagyon nehéz időszakon próbálok túl lenni. Sok erőt kívánok neked! Mindig bátorítasz!
Rhodé ☀️
Köszönöm szépen:)
Post a Comment