Puzzledarabok.

Észrevettem, sokszor a legnagyobb erősségünk a legnagyobb gyengeségünk is egyben. 

Ami egy adott pontig szükséges és jó, ezen túl inkább visszatart, elveszi az erőt.

Például.

Szeretek tervezni, reflektálni, elképzelni dolgokat arra vonatkozóan, hogy mit szeretnék létrehozni az életemben. Rengeteg lista, különböző cetlikre firkantott mondat és sok-sok füzetet megtöltő naplóbejegyzés őrzi ezeket az álmokat. Mostanában szombatonként visszaolvasom ezeket a bejegyzéseket, hogy jobban lássam, mivel telt a hét.

Azt vettem észre, nagyon sok gondolat nem jut tovább, megtorpan, nem talál kiutat a füzet lapjairól.

Tehát elméletben egy hallatlanul érdekes és produktív életet élek, de a gyakorlat ennél sokkal kevésbé színes.

 

Ezért eldöntöttem, hogy akármilyen apró mértékben, de minden tervből meg kell próbálnom megvalósítani valamit, akármit.

Ha azon gondolkodom, feltétlenül szeretnék egy fitt testet, akkor elvégzem a telefonomra elmentett edzések közül az egyiket. Nem holnap. Most. Ha nagyon nincs kedvem, kiválasztom a legrövidebbet. De legalább megpróbálom.

Ha azon gondolkodom, szeretnék egy szép, rendezett környezetben élni, akkor elpakolom a mosogatógépből az edényeket. Vagy legalább elkezdem.

Ha azon gondolkodom, szeretnék az irodai munkám mellett valamilyen teljesen más jellegű mellékállásban is dolgozni, ahol kicsit kikerülök a négy fal közül - elkezdek körülnézni az álláshirdetések között, elmesélem az ismerőseimnek, talán eszükbe jutok, ha látnak, hallanak valamilyen lehetőségről.

Ha azon gondolkodom, hogyan írhatnám ezt a blogot új lendülettel és szeretettel, hiába írok tele szép tervekkel száz füzetet is, ha nem kezdem el konkrétan, most, megírni ezt az új, akármilyen tökéletlen bejegyzést, amit ténylegesen megosztok a világgal.

 

Észrevettem, bármit is szeretnék, csak akkor válik valósággá, ha teszek is érte valamit. Ha nem csak a fejemben létezik.

Esélyem sem lenne, ha egyszerre kellene létrehozni bármit is. Ha csak előre lehetne haladni, kerülőutak és megállók nélkül. De minden lépésnek van jelentősége, néha, paradox módon, még annak is, amit végül nem tettem meg.

 

Csak apró puzzledarabjaim vannak, le-lerakok időnként egyet. 

Lehetne többet is, lehetne könnyedébben, sikeresebben, hatékonyabban. 

De az már nem az én életem lenne.

A végső kép majd, bízom benne, egyszer majd így is összeáll.