Minden olyan szép! #28

Szerdánként - néha csütörtökön - megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

- Szabadnap. Nem is emlékszem, mióta, az első szabadnap. A kis zsebnaptáramban mára nincs bejegyezve egyetlen időpont sem. Ha visszanézem az elmúlt napokat, tele vannak lemondott időpontokkal. Lemondtam az arctisztítást a bőrgyógyászati praxisban, amire egyébként három hónapja várok. Lemondtam az énekórát. Le akartam mondani a fitnesztréneremmel való e heti időpontot, de mivel nem tudtam elérni, végül elmentem egy, a makacs betegségem miatt most egészen laza, kíméletes edzésre. Nem tartottam be szerdai bejegyzés időpontját a blogon. Nem vettem észre fontos üzeneteket a telefonomban, ha észrevettem, volt, amit teljesen félreértettem. Elfelejtettem egy barátnőm születésnapját. Az idő a legnagyobb kincs, és én valahogy úgy érzem magam ezen a területen, mintha az életemért küzdenék éppen. 

- De ma: szabadnap.  Nagyon korán ébredtem. Már derengett odakint. A lassú ébredés: luxus. Résnyire nyitom az ablakot, elhúzom a sötétítőt. Hallani a madarak énekét s az esőcseppek hangját, ahogy földet érnek a hideg aszfalton. A függönyön át beszűrődik az utca túloldalán levő utcalámpa fénye. Minden olyan szép. A mindenen gondolkodom, és a semmin. Mintha csak úgy lebegnék a létben.

- Az életkor csak egy szám? Azt veszem észre, hogy minél inkább telnek az évek felettem, annál több fiatal barátom lesz. Az utóbbi egy-két év új barátságai (a régiek mellett, amiket őrzök, mint drága kincset) csupa nálam jóval, tehát egy, két vagy három évtizeddel fiatalabb személyekkel jöttek létre. Néhány napja kaptam egy születésnapi meghívást egy kórustárs barátnőmtől, aki a huszadik születésnapját fogja ünnepelni. Először azt hittem, a kóruscsoportba küldte a meghívást, tehát mindenkit érint, ezért éppen csak egy szívecskét nyomtam az üzenet alá. Csak tegnap vettem észre, hogy nem, személyesen nekem szól a meghívás, és gyorsan írtam neki, hogy természetesen ott leszek. Mégpedig estélyi ruhában. A parti témája ugyanis: overdressed. Ami illik az ünnepelthez és szerintem egészen zseniális.

- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban:   

hogy meglátogatott a legrégebbi barátnőm, aki tanúja volt az összes Márta-verziónak

hogy új kávégépem van

hogy új töltőtollam is van, úgy új, hogy megvettünk egy használtat, és a saját eltört tollam még ép részeiből összeraktunk egy - nekem - újat

visszaolvasva a naplómat, teleírtam jó dolgokkal, még a legnehezebb, leginkább ködbe vesző napokon is - szokássá vált 

antibiotikum, vitaminok

tábortűznél ülni barátokkal és egészen mély, emberi beszélgetéseket folytatni 

az ölemben tartani egy alvó kislányt, érezni, ahogy elgémberednek a tagjaim a drága teher alatt

a kedvenc kék blúzom frissen vasalt fodra az ellenfényben

tanítani a szívemet, a testemet szeretni azt, amit jó, szép és igaz