Szerdánként - néha csütörtökön - megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Szabadnap. Nem is emlékszem, mióta, az első szabadnap. A kis zsebnaptáramban mára nincs bejegyezve egyetlen időpont sem. Ha visszanézem az elmúlt napokat, tele vannak lemondott időpontokkal. Lemondtam az arctisztítást a bőrgyógyászati praxisban, amire egyébként három hónapja várok. Lemondtam az énekórát. Le akartam mondani a fitnesztréneremmel való e heti időpontot, de mivel nem tudtam elérni, végül elmentem egy, a makacs betegségem miatt most egészen laza, kíméletes edzésre. Nem tartottam be szerdai bejegyzés időpontját a blogon. Nem vettem észre fontos üzeneteket a telefonomban, ha észrevettem, volt, amit teljesen félreértettem. Elfelejtettem egy barátnőm születésnapját. Az idő a legnagyobb kincs, és én valahogy úgy érzem magam ezen a területen, mintha az életemért küzdenék éppen.
- De ma: szabadnap. Nagyon korán ébredtem. Már derengett odakint. A lassú ébredés: luxus. Résnyire nyitom az ablakot, elhúzom a sötétítőt. Hallani a madarak énekét s az esőcseppek hangját, ahogy földet érnek a hideg aszfalton. A függönyön át beszűrődik az utca túloldalán levő utcalámpa fénye. Minden olyan szép. A mindenen gondolkodom, és a semmin. Mintha csak úgy lebegnék a létben.
- Az életkor csak egy szám? Azt veszem észre, hogy minél inkább telnek az évek felettem, annál több fiatal barátom lesz. Az utóbbi egy-két év új barátságai (a régiek mellett, amiket őrzök, mint drága kincset) csupa nálam jóval, tehát egy, két vagy három évtizeddel fiatalabb személyekkel jöttek létre. Néhány napja kaptam egy születésnapi meghívást egy kórustárs barátnőmtől, aki a huszadik születésnapját fogja ünnepelni. Először azt hittem, a kóruscsoportba küldte a meghívást, tehát mindenkit érint, ezért éppen csak egy szívecskét nyomtam az üzenet alá. Csak tegnap vettem észre, hogy nem, személyesen nekem szól a meghívás, és gyorsan írtam neki, hogy természetesen ott leszek. Mégpedig estélyi ruhában. A parti témája ugyanis: overdressed. Ami illik az ünnepelthez és szerintem egészen zseniális.
8 comments:
"A mindenen gondolkodom, és a semmin." Na, ez vagyok én is, be is véstem az agyamba mondatod.:) Telitalálat!
A blogom mai bejegyzésében a témám a pár nappal ezelőtti eső volt. Én szeretem, de most inkább a fontosságát érzem. Nagy az aszály az országban. Ma délutánra is esőt ígértek nyugat felől, és remélem, hogy tovább megy más vidékre is, és nemcsak itt marad.Már beborult...
Úgy látom eljött az életedbe az a pont, amikor összecsapnak a fejed fölött már a hullámok. Így az a pont is eljött, hogy a már beépültekből, kihúzni azokat, melyek inkább ellened vannak, mármint a szabadidőd és az egészséged ellen.
Olyan ez, mint karácsony előtt a listából kihúzogatni azokat, melyek már inkább rombolják az ünnep örömét, mint segítik. Hogy ez nehéz? Igen az, és mégis kell!:) Nem okoskodás volt ( persze, az könnyű), most csak a saját példa átadása.
A nekem tetsző képek: az esőcseppes, a vállfás és az árnyékos. Nem mintha a többi nem lenne szép, csak írni le akartam írni most neked az én döntésemet.
Végül, de nem azért, mert nem ez a legfontosabb:
Gyógyulást kívánok neked sok szeretettel! Éva
Köszönöm szépen, Éva 🤗💛
Köszönöm ❤️ !
Szeretettel kívánok mielőbbi gyógyulást! ❤️
Ölellek,
Anikó
Kerestem már a szokott szerdai szépet, nem gondoltam, hogy Te is kivonódtál a forgalomból. Két hete huzigálom ki naptáramból a programokat. Tegnap a Balaton, múlt héten a repülés maradt el, az egyéb apróságokat nem is említve... Ma már jobb, valamennyit csillapodott a köhögés. Pirkad, már látni a Duna ezüstjét, halvány pírt a túlparti fák mögött, felhős az ég, madárék már tárgyalják az élet dolgait. A teraszon ott csúfoskodnak a félbehagyott munkázás nyomai... virágládák földcseréjébe kezdtem szerdán, remélve, hogy már minden rendben, nos mégsem. Kókadó asterek, fél zsák föld... nem szeretek félbehagyni semmit. Szegény kiszenvedni készülő bazsalikom helyén töprengek, hogy tudom megmenteni? A kert dzsungel, eső kellene neki, nekem meg, hogy végre túl legyek ezen a valamin. Hoppá, a tetőablakra el kezdtek az első cseppek lehullani.
Drága Márta! Először is gyógyulást! Mostanában olyan sokszor elhúzódnak a régen banálisnak tartott betegségek. Talán pont a túlhajszoltság miatt.
Annyira tetszik, hogy szerdánként visszatekintesz az elmúlt hétre, be kéne vezetnem nekem is, talán sikerülne egy kicsit kiemelkedni a hétköznapok taposó malmából.
Micsoda luxus egy szabad nap!
A tábortűzes képed régi szép emlékeket idéz! A rózsacsokrod pedig gyönyörű, meg az a kis csupor is, amibe tetted.
Köszönöm:)
Gyógyulást!🫖
Én most, remélem, így 2 antibiotikum kúra után, már könnyebben lélegzem, létezem. A mellékes programokat le tudtam mondani, de a munkát nem. Nyilván nem ez az ideális, de ez van. Tegnap végre felmostam a balkont, hamarosan ott fogyaszthatom a nap első kávéját. Hihetetlenül boldoggá tesz! Itt is esik. Hála Istennek.
Köszönöm!
Bizony, az idő luxus. Hihetetlenül jót tett.
:)
Post a Comment