Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Nyár. Múlt hét csütörtökön munkaszüneti napunk volt, s bár volt meghívásunk egy nagyobb társaságos kirándulásra, úgy döntöttünk, kettesben töltjük a napot. Mivel közel van a határ, elindultunk Csehországba. A Sumava (Bohém-erdő) tele van kisebb kastélyokkal, némelyikük már csak egy rom, de a legtöbb szépen karban van tartva és látogatható. Az egyik ilyen vár (Hrad Kasperk), de igazából maga az út volt a cél. Mindenütt megálltunk, ahol tetszett. Egy egészen apró motorbicikli múzeumnál az első kisvárosban a határ túloldalán. Egy szép pataknál. Egy város főterén levő pékségnél kávézni. Végül a várat is megtaláltunk, sőt, tovább is mentünk, egy olyan, magasabban fekvő helyre, ahonnan kissé fentről volt rálátásunk az egész tájra. A nyár az évszak mivoltán túl egy életérzés, és idén először éreztem és élveztem minden percét.
- Edzések. Nagyjából minden második nap megyek a fitneszstudióba edzeni, egy-egy órát, néha hosszabbra nyúlik, mire az összes gyakorlatot alaposan elvégzem. Általában munka előtt, de ha itthon dolgozom, közben is elmehetek. Múlt péntek délelőtt esett az eső és majdnem egy órán át abban a luxusban volt részem, hogy teljesen egyedül lehettem. A kis falusi edzőtermek igazi luxus. Minden megvan, ami szükséges, s az a legjobb benne, hogy itt van, helyben. Kétszer vagy többször is meggondolnám, elindulok-e, ha még hosszasan autóznom is kellene, hogy egyáltalán ott legyek. Kicsit mindig izomlázam van. Érzem, hogy élek. Akárcsak a nyár, ez is egy életérzés. Kívűlről nem látok változást. A tükörből ugyanaz a személy néz vissza rám, aki eddig is. Talán Michelle Obama mondta egy interjúban - ki tudja már kinek, hol -, hogy a testmozgás nem arról szól, hogyan akarunk kinézni, hanem arról, hogyan érezzük magunkat a bőrünkben. Száz százalékosan igaza van. Sokkal szebb gondolatokat gondolok, ha jól érzem magam a bőrömben. A test és a lélek sokkal szorosabban összefügg, mint ahogy azt egész életemben gondoltam.
- Mesterséges intelligencia. Valószínűleg sokkal kevesebbet használom a magánéletemben, mint az átlagember. Íráshoz pedig soha nem nyúltam hozzá és nem is fogok soha. Miért adnám át neki azt, ami a legemberibb bennem. Kifejezetten tudatosan igyekszem arra, ha van egy kérdésem, először azon gondolkodom el, kit tudnék személyesen megkérdezni. Az emberekben rengeteg tudás van, minden létező és nem létező témában. Például, hogy milyen protein port érdemes venni, arról a szomszéd lányt kérdeztem meg, és kiderült, mivel dolgozott már bioboltban, mindent tud erről, amit emberileg tudni lehet. Ha nem vagyok benne biztos, hogyan kell írni helyesen egy szót, itt van mindig mellettem a magyar helyesírási szótár, szép kék borítóval, rendszeresen forgatom. Néha csak úgy beleolvasok, hogy lássam, milyen szavak léteznek. Nem vagyok ellene a mesterséges intelligenciának. Nem félek tőle. Csak vigyázok, legalább az én életemben, arra, ami emberi.
- Instagram. Az Instagram az egyik gyenge pontom. Kifejezettem szeretem. Főleg, ha normálisan használom. De ha nem vagyok túl jól vagy nem figyelek, el tudok veszni benne, igen. Néhány napja észrevettem az új beépített funkciót. Egy kis görgetés után megjelenik egy szünetjel és a kérdés: "time for a scroll break?" Ideje egy görgetési szünetnek? Állj meg egy pillanatra, és fontold meg, hogy tartasz egy kis szünetet. És nem tudom, ha ezt marketing fogásként vetette be az Instagram, tehát ha, mint ahogy az érdekük diktálná, pont az ellenkezőjét akarnák elérni, akkor nem működik. Mert én komolyan veszem. Eddig még minden egyes alkalommal valóban megálltam egy pillanatra és félretettem a telefont.
- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban:
11 comments:
Csehország ... nagyon ritkán látogatunk el oda, pedig én csehül is értek és a szlovák nyelvtudásomnak köszönhetően beszélni is tudok velük. Jövő héten lesz egy gyors kitérőnk Brno irányába, jó lenne akkorra egy kis városnézést is betervezni.
Kedves Márta, a cseh városokba mindig vágyom az ottani Fő terek miatt. Máshol is mindig szépek, de a cseh városokban számomra valahogy különösen azok, ahol lehet Marlenka süteményezni és szláv nyelvet is hallgatni.
AI segítségét még soha nem kértem, ha írok. Ami számomra kifejezetten nyugtalanító, az AI-vel készített képek tömkelege. Eddig a fotók hiteles dokumentumok voltak számomra, ma már sokszor azon gondolkozom, hogy hamis-e vagy igazi a kép. Legtöbbször azonban árulkodóan bizonyított már ránézésre is a hamissága.
Idén cseresznyét és dinnyét már ettem, és a legnagyobb meglepetés az volt, hogy tényleg volt íze a dinnyének. Ki tudja, hogy hol ért be, de ott már szezonja van, és nem ismerik a víz ízű dinnye fogalmát.
Hétfőn hazafelé tartva fehér felhők mintázatát néztem, és az jutott eszembe, hogy égi játszótéren vagyok, és én leültem közéjük játszani.
Esőcseppek? Tegnap 3-4 koppant a konyhaablakon, aztán újra csend lett. Nekem is hiányzik az eső, de leginkább a földeknek, és a mezőgazdaság nagyon szenved.
Képek? Most három vonzotta nagyon a szemem: a Mikulásos, ahol nyári öltözetben lévő hölgy tükröződik a kirakat üvegen. A fakockás járda(?) és a fal a három megviselt fémajtóval.
Ezek pedig az én játszadozó felhőim: https://editeva.blogspot.com/2026/06/jatszadozo-felhok.html
Szeretettel gondolok rád, mint mindig. Éva
Van egy érdekes hangulata a cseh városoknak:)
És ami még érdekes, a múzeumban is, a várban is vettem képeslapot és mindkét helyen le is pecsételték valamilyen helyi motívumos pecséttel. Nem tudom, mindenütt így van-e...de nagyon tetszett.
Igazad van, tényleg nagyon szépek a főterek. És nagyon finomak a péksütemények.
És kiválasztottad pont az én kedvenc képeimet, olyasmi, amit más nem nagyon vesz észre. Például az a fal szerintem olyan szép, mint egy festmény.
jé, nemrég értem haza (a Szépművészeti Múzeumban rendszeresen tartanak olyan tematikus foglalkozást, ami a festmények vezetett megtekintése mellett gyakorlati része is van :) ma a TITKOS KERT volt a téma, és tényleg van egy titikos kert : az épület által körbeölelt pici kert, ahová látogatók nem mehetnek - még - és ott magas ágyásokon mindenféle növények megtalálhatók, azt játszottuk, hogy mindenki kapott egy reprodukciót és meg kellett keresni a kertben azt a növényt, amelyik a saját reprónkon volt látható...és én a szamócát kaptam, és volt néhány érett szem a bokron és a tárlatvezető biztatott, hogy kóstoljam meg. HÁT ÉN ILYEN ILLATOS-ZAMATOS-ÉDES-GYÖMYÖRŰ picike szamócát életemben nem ettem♥
a helyesírási szótár néha megtréfál engem, mert vannak szavak, amiket már másként írunk "helyesen" (én a múlétkor jöttem zavarba, mikor a MECCSET NÉZEL- szavakat kellett szótagolni
ja és a "konfliktus" szótagolásától elkerekedett a szemem, mert én úgy szótagoltam volna, hogy kon-flik-tus, de ez nem helyes
Én szinte mindig az ilyen képeket veszem észre. :)
Sok-sok év alatt kb 30-40 cseh városban jártunk, én akkor beleszerettem Csehországba. A főterekre azonnal felfigyeltem, és többször bejártam Telc főterét, mert számomra az egy gyönyörűség.
A Marlenka süti pedig Mikulovban volt a legfinomabb. Lehet, hogy csak azért, mert ott ismerkedtem meg vele, és az első élmény nem könnyen felejthető.
Köszönöm 🌞🍒🍉🍓
Itt magától terjedt el a kertben, idén különösen zamatosak...:)
🩵
Post a Comment