mert én őszintén szeretem az esős, borús időt is. De a tegnap szedett boglárkacsokor legfőbb szívderítőm ebben a nagy szürkeségben. Jókedvem lesz tőle, ha ránézek. Pont olyan, mint egy kis világító lámpa.
Réti boglárka (Ranunculus acris) a rendes neve, és a szirmai olyanok, mintha lakkal lennének befújva. Szép.
Wednesday, May 19, 2010
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
10 comments:
tényleg nagyon szépek:-)
:-) köszi Márti! :-)
Csodaszép reggelt:-)...
Én is mindig rácsodálkozom úrázás közben, hogy mennyire gyönyörű, változatos a természet.
Az utóbbi időben megállok és megérintem a kis virágokat, megsimogatom őket...régen ilyet nem csináltam:-)...
Szeretettel,
izi
Bocs, helyesbítek...úrázás helyett TÚRÁZÁS:-) izi
Ugy van szepek de en azert a kozepso kepen levo"boglarkara" szavaznek!
:) hirtelen a krasznai hegy jutott eszembe, mikor mentunk a sozlobe mamaekkal, ott sok boglarka volt, es akkor is nagyon szerettem oket. Amugy aranyos kis angyalkad van neked, es milyen szepen var...
Mennyire szívmelegítő lehet egy ilyen kislány, aki szívecskéket varrogat.
Vajon egy kisfiú hogy mutatja ki rajongását? Egy fiúcska anyukája talán maj elárulja nekem:)
Az már biztos, hogy a piros szívet varró kislányoknak párjuk nincsen. :)
De maj lesz!
Nagyon szépek a fotóid! Olyan jó itt nálad.
biza:)
Post a Comment