Saturday, August 21, 2010
Mikor
ültettem tavasszal a krumplit, egy Jamie Oliver videóból lestem el, hogyan is kell. Azt úgy kell, hogy beleteszünk egy vetőkrumplit egy kis gödörbe,- azt tudtam videómegtekintés nélkül is ásni,- és akkor öntünk rá egy kis vizet, rá egy kis földet és kész. Aztán mondták utólag, hogy az egy speciális krumpli lehetett, mert a sima krumpliból, amilyen nekem is volt, többet kell tenni egy kupacba. Jól van. Eső áztatta, nap sütötte egész nyáron, s lett légyen bármilyen agyagos is a föld, mégiscsak lett nekem is krumplim, mégiscsak főzök én holnap saját termesztésű bio olajos-petrezselymes krumplit, mégiscsak mégiscsak. Trés bon. (Ma reggel, a lehető legalkalmatlanabb pillanatban, elkezdtem franciául tanulni. )
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
8 comments:
milyen szépek lettek!
"az a kis víz rá" - érdekes, nem emlékszem, hogy a nagyszüleim öntöttek volna a krumplikra egy kis vizet, amikor a fél határba krumlit ültettek;)
Istenem, ezek a fotók! Imádom, ahogy lekattintod a világot!
gyonyoruek ezek a fotok...ez a fény...
Milyen jó is a saját krumpliból főzni,bizony!!!!!Krumplibogaraid nem voltak,vagy arrafelé nincsenek?
Csodás Márta-fotók...:)
Hú, az a második kép... au revoir;))!
Márti, mi is J.O-től lestük az ötletet, a szomszédnénink ki is volt akadva, hogy magasra púpoztuk a földet, aztán meg lett krumpli dögivel (az csak mellékvágány, hogy a mieinket gyakorlatilag ellepték a krumplibogarak...)!
szia!
Most bukkantam rá a blogodra, rokon-érzések, képek.
Jövök majd máskor is.
Szia Márti, Hú Az a második kép, mintha a napsugár megfogható lenne (tudom, vagyis sejtem,h asztal az valójában:))). Gyönyörűűűű
Post a Comment