Wednesday, August 18, 2010
Olvasom
Anselm Grün egyik könyvében, - ilyen kis okosságok vannak benne, nyelvgyakorlás okán vettem magamnak, - hogy lelkigyakorlatai során mindig megkérdezi az emberektől, mivel töltenék a napot, ha csupán egy lenne még hátra. Én ugyanazt csinálnám, amit mindig. Főznék hét személyre ebédet, de úgy, hogy abból nyolc is jóllakjon. Szorgosan gyakorolnám Annával az osztás-szorzásokat, de úgy, hogy a könnyek és összegyűrt lapok mellé jusson szívbéli nevetés is. Írnék a barátnőmnek. Erdőben sétálnék a férjemmel, miközben leszáll a sötét. Aztán még tojást főznék a mindig éhes gyerekeknek. Ilyesmi. És egy percig sem gondolnék arra, hogy nem pont így jó minden, ahogy van.
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
11 comments:
Nagyon tetszik az utolso mondatod!
:-)
Nagyon szeretlek olvasni. És ma nagyon elgondolkodtattál...
És éppen emiatt szeret idejárni annyi ember: mert a képekből és a bejegyzésekből is ez a "minden megvan" süt.
akkor te boldog ember vagy.
Nekem már nem is maradt szó...:) és ez így tökéletes...
Köszönöm, szebb lett a napom, a hetem.
Jó neked...
bocs, de csak bekopizom Eszter kommentjét:
"És éppen emiatt szeret idejárni annyi ember: mert a képekből és a bejegyzésekből is ez a "minden megvan" süt."
IGEN!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
:)
Hű, de nehéz kérdés! Biztosan nem azt csinálnám, amit mondjuk tegnap - a mai eddigi nap még rendben lenne, most érte haza egy kellemesen fárasztó, hosszú sétáról. Talán, sőt bizonyosan írnék a régi, elsodródott barátaimnak, és két kedvenc kamaszlányomnak (a koleszos nevelőjük voltam) hogy amikor jó jegyeket kapnak, vagy elolvasnak egy könyvet, tudják, ott állok mögöttük és örülök nekik.
Post a Comment