Abba már kezdek belenyugodni, hogy nem lehet enyém a világ összes kincse, de ami mégis, azzal felettébb elégedett vagyok. Ezt csak az értheti, aki már volt elkeseredve amiatt, hogy véges elméje, ideje, felfogóképessége nem tudja befogadni a világ végtelen sok szépségét, olvasni- és tudnivalóját. Gyerekes gondolat, tudom.
Visszatérve az postához, ma két csomagot is hozott. Szóval, számomra ma ünnep van, így hozta az élet. Ez persze még nem akadályoz meg abban, hogy most menjek, és valami egészen hétköznapi módon megfőzzem ebédre a borsófőzeléket. Tükörtojással.
6 comments:
Gyerekes gondolat? Dehogy!
Csodás hangulatúak a képeid, mint mindig. :-)
Szerintem sem gyerekes. Legjobban azt tud bosszantani, ha belegondolok, hogy mennyi minden kimarad majd az életemből minden jó szándék ellenére.
De örülök,hogy újra felbukkantál!:) Gondoltam rád sokszor.:)
Sok minden kimarad ,igen...De ami igazán fontos,azt elénkhozza a Mindenható,ezt gondolom...
Tanulni a megelégedettséget (és tanítani a gyermekeidnek). Na az egy nehéz lecke. Te segítesz ám nekünk ebben. Szépek
van Gogh cipői:)
Sztem sem gyerekes, sőt! asszem vmikor akkor kezdtem a "felnőttséget"érezni v hogy, amikor is "ráébredtem", hűűűha mennyi minden vár még rám, s én már most tudom, h sok-sok minden kimarad, vagy még sem?... és vmikor eljött az idő, h beletörődjek, nem! talán mégsem maradnak ki a nekem szánt könyvek, gondolatok, emberek, illatok, ízek, színek, stbstb...persze a többi kimarad, de mit lehet tenni? mindent nem tanulhatunk meg, mindent nem olvashatunk el, mindent nem tudhatunk.
p.s. Szerbtől az Utas és holdvilág egyik nagy kedvencem... "elém sodorta az élet" pár éve egy könyvkiárusítás... magyar szakos barátném pedig csak most 1 éve olvasta, nah és?!
A tulipánjaid továbbra is szemet gyönyörködtetők :)
Szép képek, szép gondolatok. :o) Ha én tudtam volna, hogy a posta felvidít, akkor jobban megerőltetem magam. :o) Na, majd legközelebb. :o)
Post a Comment