Helyette hajtogattam egy pici pöttyös borítékot, s egy piros cetlire írtam egy rövid üzenetet -
Tanjanak, az Életnek, a Fennvalónak:
Thank You for the Music...
"Óriási érték az, amit megteremtek. Legyen az csak egy jó ház egy jó gazdasággal, állatok, melyeket jól gondozunk, gyermekek, akiket jól nevelünk. Tehát valamit jól csináljunk. Ezer ilyen érték van, de a lényeg az, hogy örömmel és szeretettel éljünk, és valamit létrehozzunk, részt vegyünk a teremtésben. Nagyképűen hangzik, ugye? Isten azért alkotott bennünket a saját képére, hogy alkossunk – gondolom én. Ennyi.” - Polcz Alaine
4 comments:
gratulálok a lányaid bátorságához!:)))
Hallgatni, meghallgatni- akár a zenét is- tudni kell...:)
S ha majd a nagy pillanat eljön, akkor majd mások hallgatják, amikor leütöd a billentyűt.
Szeretettel, J.
a lányom sokáig és remekül zongorázott (csellózott is, meg furulyázott, zenét is szerzett,éekelt) fel is vették zongora szakra a konzervatóriumba, de azért el se kezdte... azt hiszem szerepet játszott benne, hogy nem akart izgulni a fellépésein (ami eleinte nem is volt, csak fokozatosan jött elő.) én is hegedültem, sót jártam is 2 évig konziba. De én is abbahagytam,(az érettségi évében, igaz), s főleg hasoinló okok miatt. Nehéz megbirokózni a lámpalázzal. Kisgyerekkorban ez még nincs.
Azért a napokban jó volt hallgatni , hogy milyen szépen és tisztán újra énekelt - böcsődalt, a kisfiának!:)(én meg, emlékszem, hegedültem neki, és milyen elbűvölten nézte közbe az ujjaimat a húrtartón:)
a zene mindenféle formájában - kincs, valóban. És tényleg, ha csak hallgatjuk is, vagy - ha nem is nyilvánosság előtt - de játsszuk.
Köszönöm szépen!
Post a Comment