A hétfő reggelek mindig nehezen indulnak. Ezért is ülök most itt álmosan, egy rendetlen ház közepén, egy hosszú tennivalós lista elején, szanaszét guruló gondolatokkal. Ilyenkor még szembetűnőbb a tény, hogy mennyire egyedül vagyunk mindannyian. Egymással is egyedül. Nem küszködhetek egyik gyermekem helyett sem az ébredéssel, a hideggel, a kedvetlenséggel. Legfeljebb megterítem szépen minden reggel az asztalt, és gyertyát gyújtok, mézet teszek a forró teába, és a fűtőtestekre terítem melegedni a ruhákat, de nem léphetek be mindenhova, s nem vehetek át - mert nem lehet - minden terhet.
Sokáig tartott, nagyon sokáig, mire megértettem, hogy a legmélyebb magányt ember nem oldhatja fel teljesen, s a szívhez vezető sok-sok ajtó közül a legtitkosabbat nem nyithatja ki senki.
A karácsonyi öröm - hogy velünk az Isten, és nem hagy el soha, - az illúziókon valamivel túl van.
Ezért, ha hátralevő életemben mondjuk csak egyetlen verset lenne szabad olvasnom, akkor egy utánozhatatlanul szép Pilinszky verset...
Zsoltár
Aki többnapos éhezés után
kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol.
Aki egy kínzókamra mélyén
gyengédségre áhítozik:
valódi gyengédségre vágyik.
S aki egy vánkosra borúlva
nem érzi magát egyedül:
valóban nincsen egyedül.
10 comments:
Átvenni nem, de enyhíteni, szebbé tenni igen!És te ezt nagyszerűen végzed!
Gyönyörű! köszönöm!
Ismerős érzések. Még a rendetlen lakás is stimmel. A magány egy rendkívül fájdalmas érzés, erre akkor jöttem rá igazán, amikor tudatosodott bennem, hogy szerető emberekkel élek és egy szinten túl ők sem tudják enyhíteni. Tudom, hogy Istent senki emberfia nem látta, de amikor eljátszom a gondolattal, akkor egy hatalmas kézre gondolok, amibe belekuporodhatok és megnyugszom. Ott nincs, félelem, magány...
Ez nagyon szép, megérintett és megmelegített, köszönöm!
Köszönöm :)
<3
Márta, ismételten köszönöm a lélekmelegítő szavakat. Vannak napok, amikor a Te írásaidból merítek erőt! Áldást kívánok Rád! Üdv. Márta Budapestről
S hogy a tegnap nem jártam gépközelben, arra csak egy a mentség- személyesen köszöntöttük családunk ünnepeltjeit. De mindig elolvasom, s öröm tölti el lelkem tőle.
És az Isten éltessen, még ha csak ma mondom is, kedves MÁrta!
milyen különös (a vánkossal és nem egyedülléttel kapcsolatban) egy másik Pilinszky vers jutott eszembe, mintha ennek pandantja lenne:
"Az ágy közös.
A párna nem." (Életfogytiglan)
a te általtad idézett jobban tetszik. ezt is feloldja.
(szóval lehet magányosnak lenni kettesben is, de lehet nem magányosnak egyedül!)
Köszönöm nektek!
Post a Comment