Sunday, January 31, 2016

Az élet több, mint

koránkelés és későnfekvés. (S annál is több, mit e kettő között végigzsonglőrködök.)
Több, mint egy helyben végigült hosszú óráim az irodában, több, mint reggelente az asztalomon talált hiba-listák. (Még mindig perfekcionista a főnököm, még mindig nem vagyok perfekt én.)
Több, mint spagettiből álló gyors ebédeink, több, mint este az asztalon maradt mosatlan-csendélet. (Meleg szendvicset, szalmakrumplit, spenótfőzeléket, fagyasztott pizzát valaki?)
Több, mint ama csodásan kinéző csokoládétorta, mit két hete nincs időm megsütni. (Csak annyit mondok: Martha Stewart.)
Több, mint szegény autóm minduntalan elromló alkatrészei. (Három hete a kipufogócső, két hete a visszapillantótükör (ütközött a szűk utakon egy másikkal), egy hete súrlódik a féktárcsa, vagymi.)
Több, mint eme fáradt, de nekem kedves arc, ki szembenéz velem reggelente a tükörben. (Szia, drága.)
Könyvekkel, fotókkal, tollal küzdök a napok egyformasága, velem együtt való nyomtalanul tovatűnése ellen. (Folyton túlzom: több könyvet veszek, mint amennyit el tudok olvasni, többet olvasok, mint amennyinek egyáltalán értelme van.)
Ha találkozom valakivel, ki velem egyidős, nem jön, hogy elhiggyem, pedig nyilván, ugyanilyennek látszódom kívülről én is. Úgy értem, ilyen...középkorúfélének. (Lát engem belülről is, ugye, ki szeret?)
Hogy mi az élet, hogy nem csupán mindez, igazából csak sejtem. És hiszem, és remélem, de tudni nem tudom, én sem. (Csak azt, hogy több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál, és az otthon a benne levő rendnél, és a mondanivaló a benne levő betűknél, s jól-rosszul elvégzett tennivalóimnál sokkal, de sokkal több vagyok én. )

9 comments:

Salome said...

A perfekcionista énem most csigázta el (rettenetesen) egy pár nem túl perfekt vizsgaeredmény. S akkor olvasom ezt...

Hála érte!
...hogy nem ennyi a lényeg
... hogy ír valaki ilyeneket, mint te
...és, hogy néhanapján olvashatom.

Köszönöm! :)

Piroska said...

... Többet szeretnék olvasni, mint amennyit olvasok...

Katalin said...

imádom a könyveidet...szerintem nem vagyok egyedül, de amint mutatsz egyet, máris rákeresek a neten...érdekel, miért, milyen lehet, mi az, ami miatt a kezedbe veszed? (é bevallom sokat el is olvasok közülük, és nem csalódom)van, amelyiket tőled hallom először :(
de nem szégyellem,
sajnos valószínű, miattunk olvasol ennyit :))))))))nekünk kellenek a könyveid:)))

most is nézd mit találtam, olyan szép ez az író:
http://librarius.hu/2014/12/18/valahanyszor-megirok-egy-konyvet-megvaltozik-a-szemleletem-marilynne-robinson/


Éva said...

Látnak belülről is, és kedvesnek, jónak látnak. Higgy benne!

Éva said...

Még annyit! Németül olvasod a könyveket már évek óta, kezdetben sok szótárhasználattal. Érdekelne mennyit fejlődött általuk a nyelvtudásod, és azzal a ténnyel, hogy német nyelvközegben élsz. Hogy ítéled meg ezt te magad? De úgy őszintén.

Katalin said...

https://www.facebook.com/VavyanFableHivatalos/photos/a.260370217351203.64155.233674476687444/970270196361198/?type=3&theater
:))))

márta said...

Éva,a nyelvtudásom 50-60 %-át, ha nem többet, az olvasásnak köszönhetem. De úgy őszintén. :)

Anonymous said...

Csodálatos bejegyzés újra.
Nagyon köszönjük!

(mindenki ilyenekkel küszködik,csak nem mindenki tudja ilyen csodálatos mondatokba foglalni)

Irigylem azt,aki németül is tud olvasni,mert sok közülük nincs meg magyarul.

Judith voltam,Balatonszemesről

(ne törődj a főnökkel,csak a dolgát akarja végezni maximálisan :)

Éva said...

Köszönöm a választ a nyelvtudásodról. Az "őszintént" azért írtam, mert hajlamos vagy alulértékelni magad! :-) Féltem, hogy azt írod alig beszélsz németül.;-)