Egy idő után beáll a napirend. Nincsenek meglepetések, új dolgokat nem nagyon próbál már ki az, ki sokkal inkább negyven, mint harminc.
Nem is az, hogy ne történne ez-az. Nyilván történik.
Engem az érdekel mégis,
tudok-e változni itt, legbelül, hova nem lát be senki, de ahonnan indul minden.
Tudok-e reagálni kicsit másképp kilencezerháromszázhatodjára, mint azelőtt kilencezerháromszázötször mindig.
S nem is tudom, miért gondolom így,
- bár elismerem, nem túl nehéz szépre gondolni, mikor ilyen hideg, fehér és titokzatos idefent a dombon a tél -
de igen.
Tudok és akarok változni, tudok és akarok kicsit másképp, kicsit jobban, szebben, kalandosabban élni.
Egyáltalán, élni.
De úgy, mint aki tényleg él, s nem csak elvan, míg ki nem fogy csészéjéből a gőzölgő tea.
6 comments:
Igen, és igen! Éppen ilyeneken töröm a fejem, úgy már legalább egy éve tart. Köszönöm a soraidat.
ó szegény borongó negyvenes (minő döbbenet a 30-tól távolabb 40 felé menni:))))))))))))
remélem olvashatom majd a soraidat, mikor a 70-hez leszen közelebb, és integetsz a 60.adnak :))))))
én azt mondom (higgy nekem, szegény öreg fejemnek: igen, nem nehéz lendületbe jönni amikor adja magát a szűkebb és tágabb világunk a lelkesítést: szépséget, aktivitást, igényt reánk, ...
a nehéz az, amikor "annak ellenére" kell lelkesültnek maradni, és úgy élni, hogy jól essen visszatekinteni is :))...mert hát MINTA vagy a lányaidnak, tudod, a te lelkességed visszatükröződik bennük,
Áprily L. üzent neked egy versében, hallga:
"...Fognak-é majd lelkesülni
új világok tavaszán
fény-imádó, büszke szemmel
fent az ember magasán?"
Annyira kellene nekem is a változás, hogy másként reagáljak le dolgokat... Mert amikor lereagáltam, abban a percben meg is bántam, de az mar kész nem lehet visszafordítani. Már csak egy következő maradt, amit másként lehet majd lereagálni, ahogyan szeretném... De vajon akkor fogok majd tudni arra figyelni???
Mindenesetre a k a r o k és t u d o k is változtatni ezen! Te megadtad az írányt! Én folytatom az utat!
Köszönöm, Márta!
Néha csak annyiban áll a változás, hogy másképp hörpintem ugyanabból a csészéből ugyanazt a teát,
máskor meg jönnek a nagy változások, hogy nem teát és nem csészéből, és nem az ablakban állva. Gyönyörű képek megint, Márta!
Ezek a gondolatok foglalkoztatnak engem is,már-már a depresszióba taszitanak. Több kell,mint egy másik bögréböl inni egy másik ízű teát. Keresni kell önmagunkat,mert lehet,hogy a család szervezése mellett elfelejtettük,kik is vagyunk valójában,mit is várhatunk az élettől. Hiszem,ha keressük,megtaláljuk a választ. Legyen ah egy új hobbi. Köszönöm,hogy megosztod velünk az érzéseidet.
Köszönöm nektek!
Post a Comment