A dombok

között többnyire apró falvak mentén kanyarog be a városba az út. Néha még csak falvak sincsenek, csak egy-két ház, elszórtan néhány tanya. A szótlan, sötét, téli reggeleken van valami szívhez szóló az ablakokon át kiszűrődő fényekben. Valami melengető. Valami végtelenül otthonos.
A függönyök mögött megannyi háztartás, apró gesztus és szívesség, mindenki számára előkészített reggeli, az időseknek talán mindenütt szépen tálcára rendezve, az ágy melletti asztalra letéve, a teát - pont úgy, ahogy szeretik - két kiskanál cukorral, a gyenge kávét csak eggyel ízesítve.
Van valami magával ragadó az otthonok működésében. Hogy egyáltalán működnek. Néha eltart egy hétig is a folyamat, de valaki mindig leviszi a szennyeskosarat a mosókonyhába, talán valaki más be is teszi a ruhát a mosógépbe, fogalmam sincs, hogy ki, de átteszi utána a szárítógépbe, valaki visszahozza a tiszta ruhát az emeletre, beteszi a kosarat a nappaliba, majd csak akad olyan is, s az lehet, hogy én vagyok, aki hajtogat, elpakol.
Van valami lélegzetelállító szépsége egy kivasalva az ágyra helyezett kockás, flanell pizsamaingnek. Színes, műanyag tízórais dobozokban a narancs és almaszeleteknek. A vízforraló hangjának, s a halk, ismerős kattanásnak, mikor kiugrik a pirítóból a szelet kenyér.  Az aprított hagyma illatának, ahogy sercegni kezd az olaj alatta.
Van valami mindennapi szentség minden kávépecsétes papírdarabra körmölt ételreceptben. Minden, saját háztartást jól-rosszul vezető nőnek a receptgyűjteménye az egyik legdrágább kincse. Nem egy nehéz, ingerlékeny, egymást nehezen toleráló napot tett mégiscsak elviselhetővé egy-egy olyan egyszerű sütemény, mint az almás pite. Frissen elkészítve, az asztal közepére téve. Gondosan, engesztelően, hivogatóan.
Van valami vigasztaló abban, hogy mindennek részese lehetek. Hogy az élet, pontosan magam sem tudom hogyan, de működik. S hogy ami ehhez a működéshez kell, azt akkor is képes vagyok megtenni, ha amúgy közben lehet, hogy éppen szétesek.
A kegyelem nem bonyolult. Olyan egyszerűen működik, mint téli reggeleken a házikók ablakai mögül kiszűrődő fények mögött rejlő sok-sok háztartás.
A kegyelem megtart, összetart, visszatart.
Egyszerűen csak összevissza tart.