Sunday, January 19, 2020

A sok

hiábavalónak érzett - ami nem azt jelenti, hogy az is volt - nap végén, hogy el tudjak békében aludni, néha pontról pontra leírom, mit csináltam aznap. Például, január 4.-én, kedden, a következőket írtam a kockás füzetbe: Főztem. Mosogattam. Egész nap rendeztem Mamát. Megsétáltattam a kutyát. Megfürdettem a kutyát. Felporszívóztam. Felmostam. Kimostam a ruhákat, össze is hajtogattam őket.

Ma nem csináltam semmit.
Csak figyeltem reggel az ablakból a hóesést.
Csak jártam órákon át az erdőt. Tettem egyik lábamat a másik elé. Csak emlékezetembe véstem a fák alakját, s a levelekét. Az ég színét. Csak örültem a fagyos levegőnek, a frissen vágott fa illatának. Csak csendben voltam. Elővettem így ezer év után újból a fényképezőgépemet. Néztem, néztem egész nap a szépet.
S este majd békében fogom álomra hajtani a fejemet.
Mindent elvégeztem, amit elvégeznem kellett.

6 comments:

Piroska said...

De szép az új frizurád! És a kabát, a kabát is gyönyörű!

muzsika said...

Ezt is elteszem 💌koszonom.fontos emlekezteto.(u.i.tetszik nagyon ez a kabát! tenyleg olyan kicsit mint egy kis mecses a szurke-fehérség kozepén.)

Kósa Márta said...

A legfontosabbra fordítottad az időt!

Anonyma said...

Ilyen amikor szabadságra megy a lélek. Nem húzza le semmi földi teendő, feladat, csak szárnyal és szárnyal egyre magasabbra. Napsárga kabátban, napsárga tartományba. :) Csodás ez a szín, ahogyan ezt a bejegyzést ihlető szabadnap is! Jó döntés volt mindkettő! Örömmel olvastalak, köszönöm! :)

Anonymous said...

♥ Hédi

Dóra said...

💛