Tuesday, October 5, 2021

Életünk

minden egyes időszaka többé-kevésbé más, mint az előző. Az őszi levelek aláhullása és szépsége arra tanít, nem kell félnünk elengedni dolgokat. Minden időszak ajándék. Magában hordozza a növekedés lehetőségét.
Amiben hiszek, az az egyszerű változtatások ereje. 
Eldöntöttem, naponta legalább egy-másfél órát gyalogolni fogok. Ha nincs is kedvem hozzá, egyszerűen mégis elindulok. Tudom, könnyen beszélek. Van egy kutyám. De az a helyzet, hogy kutyával vagy nélküle, általában túlteljesítem a célomat.
Más változtatást nem tervezek. Az irodában mindig gyaloglással töltöm a fél órás ebédszüneteket. Valaki, aki többnyire otthon dolgozik, mondta, munka előtt mindig elindul, sétál húsz percet, majd mikor hazaérkezik, munkahelyként tekint a lakására. Nem iratkozok be sporttanfolyamra, nem telepítek lépésszámláló applikációt a telefonomra, nem bonyolítom túl a dolgokat. Egyszerűen csak megpróbálok elindulni s menni. Eddig mindig autóval intéztem a bevásárlást, már csak azért is, mert semmi kedvem nem volt a vállamon felcipelni a dombra, ahol lakunk, a dolgokat. Egy hete gyalog indulok postára, boltba. Néha elfelejtem, majd ott állok a túl súlyos szatyrokkal plusz a kutyával. 
A másokat talán elriasztó - a falu üres utcái erre utalnak - időjárás nem akadály. Mindig is úgy tekintettem ködre, szemerkélő esőre, földig érő felhőkre mint elindulásra késztető szépséges meghívást.
Feltett szándékom művészi szintre fejleszteni a gyaloglást. 
Mert jelenleg nem jutnak eszembe a szavak, melyekkel ennél szebben fejezhetném ki azt, amiben hiszek: 
ez az élet, ez az időszak mindenestől értékes és szép, s ami van, egyszerűségében is e l é g .

8 comments:

Kósa Márta said...

Sok szépségben lesz részed...
Tavaly decemberben, egy-két nappal karácsony előtt kezdtem el rendszeresen gyalogolni... akkor még nem gondoltam, hogy "rendszer" lesz belőle. És! Bekapcsoltam a lépésszámlálót. Most pedig, túl a 800 km-n megcélozom az ezret az egy éves fordulóra, Többnyire kedvenc terepemen figyelem a természet változásait. Eddig a kora tavaszi zsendülés vezeti a listát. Több okból is...
Jó utat kívánok neked!

kovtama said...

Az a szék!! Csodás helyen laksz Márta és gyönyörűek a képek, mint mindig. Én is nagyon szeretem a ködöt, a nedves, párás időt, a futástól sem riaszt el. Biztos, hogy többször rápillantok még a fotókra.

Katalin said...

"művészi szintre fejleszteni a gyaloglást"...tetszik, ez a te stílusod (mottód, hajlamot, készséged)...várom a gondolataidat róla...
találtam egy könyvet is erről: a GYALOGLÁS MŰVÉSZETE (Erling Kagge)
https://www.csendeletmagazin.com/cikkek/a-gyaloglas-muveszete

Katalin said...

szeretem ezeket a szavaidat : "földig érő felhő"..."minden időszak ajándék"...

és a domboldalas képed, olyan ismerős, egyik kirándulásom emlékét idézte fel, a dozmati domb aljánál fotóztam...
és a út mellé tett szék: olyan, mint te: névtelen figyelmesség annak, aki elfárad az útján

Katalin said...

és még azt is szeretem a képeiden, hogy - mint fázisfotók- az első, a széktől indulva a másodikon már majdnem odaérve ugyanahhoz a házhoz...

márta said...

Én egy Tomas Espedal könyvet rendeltem meg a gyaloglásról, nagyon kíváncsi vagyok rá. Az írótól sem olvastam még semmit. Nagy kalandokra vállalkozom mostanában. :)

iri-aldasszomj,blogspot com said...

Hat én is már régebb tervbe vettem a gyaloglást viszont így meg nem álltam hozzá:"ha nincs is kedvem elindulok"-szálán beválik!

Katalin said...

Márta, azt hiszem, ha te Tomas Espedalt mondasz, akkor az én Erling Kagge-m, túl finom ahhoz...talán a Torgeby család a közelebbi ...
https://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tarsadalomtudomany/eletem-a-szabad-eg-alatt