van, késő este. Ma egyedül vagyok itthon, ha nem számolom Svent, aki éppen mellettem ül, s arra vár, hogy elinduljunk végre a szokásos nap végi sétára. A tűzhelyen tökleves fő, egy tálban kenyértészta kel. Elrepült a hét, s annyi munkám volt, hogy egyetlen nap sem volt időm, erőm főzni. Egy barát kérdezte nemrég, hogy lehet az, hogy a szép, harmonikus fotóim mintha egy másik Mártát mutatnának, nem azt, akit ő ismer, s akinek tudomása szerint azért vannak nehéz, zsúfolt időszakai is az életben. Azt feleltem, én így imádkozom. Így köszönöm meg - a mindent.
Azt figyeltem meg - saját magamon is -, ha valaki foglalt, vagy szorong, vagy gondterhelt, az a késztetés lép működésbe, hogy visszahúzódik. Érthető. De mégis úgy gondolom, bár nem tudom mindig megélni, hogy pont ilyenkor lenne nagyon fontos megkeresni azt, ami mégis szép. Megkeresni azt, kinek segíthetek. Ilyenkor fontos még jobban ragaszkodni a közösséghez, amikor azt hiszem, nem tud segíteni senki s nincs is szükségem senkire.
Ha semmi mást nem tanulok meg rendesen ebben az életben, ezt az egyet szeretném megtanulni, mégis: minden helyzetben megkeresni azt, ami egyszerűen csak szép.
8 comments:
oh, én - azzal az említett baráttal ellentétben - meg csak az "imádtság"-os oldaladat ismerem
valami olyasmire gondolt, hogy például ha egy nap egész nap dolgoztam, miért egy olyan fotót teszek közzé, amelyiken egy virág van, és könyv és csésze és áhítat...de én nem érzem ezt ellentétnek, vagy hogy ne az igazságot mutatnám. azt mondta, úgy tűnik, mintha folyton pihennék, olvasnék és szabadságon lennék. :):) az igazság valahol ott van, hogy mind kevésbé vagyok érdekelt abban, hogy valamilyennek bemutassam az életem, de örülök, és fontosnak érzem, hogy a legnyomorultabb napokon is le tudok ülni és valami szépet találni s azt megköszönni.
köszönöm a kiegészítésed, most jobban értem, és világosabban tudom talán én megfogalmazni a hsz-omat: amikor nagyon nagyon teli-zsúfolt a napod, pont akkor igyekszel jobban valami "annakellenéreszép"-et találni, vagy akkor segítesz jobban másoknak, amikor neked is szükséged lenne segítségre...
erre mondtam, hogy én nem tudom, mikor van nehéz időszakod, mert csak a szépet, a nyugodtat, a letisztult bölcset látom, mert sajnos én olyan olvasód vagyok, aki nehezebben lát a szavak mögé...Értem, hogy nem dokumentumnaplót írsz, hogy mindenről tudjak, hanem az a fontosabb, hogy arról írj a legnyomorultabb napokon is, hogy le tudsz ülni és valami szépet találni s azt megköszönni...és sajnos - tudom, hogy haragszol érte - mikor ilyen sokat írok ide, mert ezzel elterelem a lényegről a mondanivalódat, de szeretném érteni, szeretném ellesni az életed megoldási képleteit, mert érzem, hogy olyan eszközeid vannak a nehézségekhez, amit a legprofibb reziliencia-workshop-on sem tanítanak, és szeretném tudni a titkodat...♥♥♥
Szerintem Mártának a titka ,az igazi hite Jézus Krisztusban!🙏❤
https://www.facebook.com/photo/?fbid=721999639972702&set=a.647152797457387
Nem haragszom, ha valaki sokat ír :), és a hit mindenképpen nagyon fontos, és most el kell gondolkodnom, mert sorban eszembe jutnak hasonló megjegyzések olyan emberektől, barátoktól, akikkel személyesen is találkozom, rendszeresen, hogy csak ez a nyugalom látszik, és milyen jó nekem, pedig én tudom, hogy teljesen normális életem és reakcióim vannak...tény, hogy nem szeretem publikusan megélni őket. Szeretek különbséget tenni a személyes és a privát dolgok között, és szeretnék személyesen írni (mert máshogy nincs értelme) úgy, hogy a privát dolgok privátok maradnak. Ez egy folytonos kötéltánc. Van például ez a 365 napos kihívásom az Instagramon, ahova a szép fotók kerülnek, már olyan sokszor majdnem abbahagytam. (Ha a végére érek, majd írok egy esszét az egész tapasztalatról.) De pont ezek az apró ígéretek segítenek hűségesnek maradni. Valahogy kifejezni, egy akármilyen apró, de igaz gesztussal, hogy: még mindig itt vagyok, és nem adom fel. És az írás, a napló, a blog, hogy a tovatűnő napokból ilyen formában megmarad valami, az érzés, hogy a nehéz helyzetekből valami szépet is ki lehet hozni, ez mindig lenyűgöző, ennyi év után is. Az elején sokkal inkább én voltam fontos, hogy mi történik velem, ennek most már nincs jelentősége, hanem inkább annak, hogy bármi is történik, még itt vagyok, még mindig örömmel írok, és őrzöm ezt az örömet.
♥
https://www.citatum.hu/idezet/19522
Déry gondolhatott valami hasonlót, mikor azt írta:
"A mindennapok hordalékából kell kimosnunk életünk maréknyi aranyát."
Post a Comment