Ez itt most az ősz búcsúja s az első hó szezonja. Az, amiről bár pontosan tudod, hogy hamarosan elolvad, mégis megdobogtatja a szívedet. Elhúzod a függönyt, hogy jobban lásd az aláhulló pelyheket. Téli álomra készülődik a kert.
Ez itt a befejezett vagy befejezettnek nyilvánított, az utóbbi időszakban a közlekedési káoszért felelős útfelújítások szezonja. Friss kátrány illata, amint elhalad melletted az úton az utolsó teherautók egyike. A bolt előcsarnokában, ahogy belépsz jobbra, egy ideiglenesen felállított polcon több tucatnyi mikulásvirág mosolygó csapata. Szemben a pékségből a frissen sült zsemlék illata.
Ez itt a munka előtti hosszú erdei séták szezonja, amire végül többnyire mégis rászánod magad. A nedves moha és friss avar puhasága a bakancsod alatt. A monokróm táj. Ha jobban odafigyelsz, az út széli bokrokon apró erdei gyümölcsök ragyognak fel színesen a ködben, mindegyik egy-egy nagy, remegő esőcseppet egyensúlyozva: csipkebogyó, kökény, galagonya s mély, sötétkék színű vadszőlőgerezdek a kőkerítéseken. A fákon itt-ott az utolsó, fonnyadt almák.
A parókia üzenőfalán az első adventi programok. De az már majd egy másik szezon témája lesz.
11 comments:
A múltkor egy irodalomterápiás ülésen arról beszélgettünk: "milyen történeteket szeretünk hallgatni"...olyan egyszerű lett volna azt válaszolni röviden : "Márta történeteit" és hozzátenném: és a képeit. Az első képről az jutott eszembe "mi a szöszt tudnak a macskák órákon át az ablakban nézdegélni" (sok ablakban látok mifelénk is cicókat).... a másodikról, hogy "nini ez az én kottám: majdnem, de nekem is sárga kiemelővel ...csak az enyém alt szólamra, és nagyon hasonló képet lőhetnék a próbáinkról♥ ...A harmadik képedre azt mondanám, ilyen pocsék látványt is csak Márta tud széppé-varázsolni, azzal, hogy lefotózza és a többi közé teszi, már nem is olyan ijesztő...A negyedik fotód művészi, képeslapszerű, vidám, pedig hideg és nyirkos az idő, de az út végén álló alaktól reménytkeltő♥...Az ötödik fotód meseszép, filmbeli, gyönyörű...és az utolsó a sorban a legislegszebb, imádom ezeket az apró kis piros bogyókat a fehér sapijukban (azt hittem galagonya, de azt hiszem annak szabdaltabb a levele) mintha porcukorral lenne behintve...
lehet SOM az a bogyó?
vagy díszalma?
Milyen szép megfogalmazás az ősz végéről ! Nagyon szeretem olvasni ezt a blogot! ❤️
Szép! Így szemlélni a világot a leghatásosabb gyógyszer... az idő rohan, hajam fehér, s ha nem is hó hullik kint, végre eső kaparász a tetőablakon, s öntözi az őszi kert szomjúhozó virágait.
🧡
Szeretem a Novembert. Annál is inkább, mert születésnapot is ünnepelünk a családban. Kettőt is. 💚🧡
Nálunk névnapok és születésnap is van - az enyém november 12-én volt. Ma gyönyörűen ragyog a nap, a kert és a Duna színei gyönyörködtetnek. De a tegnapi szürke, esős idő nagyon kellett már, végre volt csapadék, egy hónap után.
számtalanszor bekukkantok a blogodra - hátha írtál - és ki nem mondott várakozással nézek a naptárra is...holnap kezdődik ADVENT...olyan hálás vagyok, hogy ez most vasárnapra esik, és előtte-nap is munkaszüneti...(láttam Ann Voskamp blogjában, hogy "Advent-előtti kakaó-est"et rendez, és jó ötletnek tartom, amolyan lelki felkészítőnek is jó) Ma este igyunk egy forró csokit itt együtt gondolatban. Holnap - vasárnap - a kórusunk a "Hangok és érzelmek" fesztiválján a 42. Nemzetközi Adventi Énekszón a bécsi városháza ünnepileg feldíszített dísztermében énekelünk (egy magyar adventi népdalt, Miskinis Gloriosa dicta sunt-ját, Kocsár Salve regináját, Frisina Anima Christi-t, meg az elmaradhatatlan Carol of the Bells -t, és persze Kodály Adventi énekét...Kívánok nektek, és minden kedves olvasódnak itt is boldog Adventi várakozást♥
köszönöm, szép, boldog éneklést, szép adventet, mire elkezdődik, biztos hazaérek (útközben vagyok ezen a héten) 🎀
♥
Post a Comment