Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre.
- Egy nap. Például a tegnapi nap. Hétköznap. Az első dolog: tízórait csomagolni a férjemnek, utána kávé és napló. Hamarosan, még nem tudom mikor, várom a főnöknőm üzenetét, hogy mikor kezd érkezni a munka, indulnom kell az irodába. Bizonytalan vagyok, mivel töltsem el a ki tudja mennyi időt. Olyan érzés kicsiben, mint az élet.
Olyan a reggel, mint egy összegubancolódott időgombolyag. Nem tudom, honnan kezdjem el gombolyítani. Megéri-e egyáltalán fáradozni vele.
Végül elkezdem a tornánál. Ha egész nap ülni fogok, a testemnek szüksége van a mozgásra. Előveszem a kis súlyzóimat, elindítom a szokásos workout videót.
- Pray As You Go. Az edzés végén hullahoppkarikázom. Olyan hosszan, amíg a mai Pray as you go podcast rész tart. Körülbelül tizennégy perc. Minden nap meghallgatom. Van benne egy kis zene, egy Szentírás részlet, néhány gondolkodásra, imádságra indító kérdés. Napi istentisztelet elvitelre. Angolul értőknek nagy szeretettel ajánlom.
- Időgombolyag. Még mindig nem érkezett üzenet, van időm nyugodtan zuhanyozni, felöltözni, reggelizni. Csomagolok magamnak is ételt. Beágyazok, rendbeteszem a konyhát. Végül még arra is van időm, hogy megtanuljak két sort a Hafez versből, amivel mostanában foglalkozom.
- Munka.
Végül elindulok.
Egy kis felgöngyölített, képzeletbeli időgombolyagot tartok a tenyeremben.
Egy szépen megélt reggel békességét.
A nap többi része koncentrált munka.
Este, kilépve az irodából, friss hó fogad. Olyan szép. Lassan, nagyon vezetek haza.
Eltelt egy nap.
Annyi mindent szerettem volna még.
Annyi mindent szeretnék még!
Több időt például ennek a bejegyzések az írására is.
Minden olyan töredékes.
De ez ami van, most ez a minden.
És ez, talán, remélem,
elég.
12 comments:
Eljön az az idő is, mikor majd a " létezésre" vágyom, és már csak ez akarom, de egyelőre messzi jövőként kezelem még.
Még helye van a tevékenységeknek is. Mióta nyugdíjban vagyok, többet tudok kedvezni magamnak, és nincs már koncentrált munka sem. Volt!
Más életszakaszunkban vagyunk mi ketten, de szépen megélni sok mindent és a békességet is keresni, az közös bennünk.
“Először, valamikor régen, boldog akartam lenni.
Aztán tökéletes.
De nincs messze az idő, mikor az ember csak lenni akar, boldogtalanul és tökéletlenül is, lenni, még egy kis ideig, mert süt a nap, vagy esik az eső.”
Márai Sándor
Tetszett, ahogy írtál a te szépen megélt reggeli békességedről, szinte folytatása az előző bejegyzésednek.
Köszönöm.
A szembejövő hópelyheket mutató képed különösen tetszik!:)
fantasztikusan jó hasonlat: "olyan a reggel", pontosan ilyen, eltaláltad az én reggeleimet :))))) és hatalmas respekt a kötésedét, bátor vagy ilyen bonyolult gyönyörű mintát felvállalni, sok sikert (és további szép napokat ♥
Igen, fontos az adott életszakasznak megfelelően élni. Valóban igaz, hogy mindennek megvan az ideje. És mindenkinek személyes. 😊
Köszönöm 🤗
Muszáj volt ugye a lehető legbonyolultabbat😄
mert "minden oly szép, még a csúnya is" (Kosztolányi) (szinkronicizmus, épp az előbb irtam egy másik blog alá)
Épp a napokban hallottam egy irótól, hogy a "szeresd felebarátodat, mint tenmagad" parancs kapcsán döbbent rá, hogy de hiszen nem szereti (eléggé) sajátmagát HM? Kötelességünk lehet legalább annyira az önszeretet mint mások szeretete (sőt, hiszen ez a kiindulópont) _ azt is úgy gondolom, hogy a célnál fontosabb az út!!!
Finom ez így, szinte tökéletes! Áldott napot kívánok mára is magunknak és neked!
Igen, tapasztalatom szerint a kettő elválaszthatatlan, nem tudom, hol kezdődik az egyik, hol végződik a másik. Csak el kell kezdeni valahol. Sőt, van egy harmadik, tulajdonképpen első parancsolat is ugyanitt: szeresd Istenedet teljes szívedből, lelkedből, elmédből...a három összefügg, nem lehet külön-külön megmagyarázni őket, csak belevetni magunkat, mint egy misztériumba...:
Köszönöm szépen :)
Köszönöm, hogy megmutatod a mindennapok szépségeit! ♥️
Post a Comment