Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban:
A kert végében levő mogyoróbokrok egyikére akasztottunk egy madárházikót, pont rálátok az irodám ablakából. Az elmúlt napokban beköltözött oda egy cinkecsalád. Hosszasan elnézem, ahogy ki- és berepülnek a pici, kör alakú ajtón.
Nárciszcsokor az ablakpárkányon a márciusi szürke alkonyatban.
Vasalt pamut pizsama érintése és illata a bőrömön esti zuhanyzás után.
Fűszeresdobozkák egy tálcán, újrarendezve a konyhapulton.
Frissen hegyezett ceruzák.
Széljegyzetek az éppen olvasott könyv lapjain.
Matricák egy apró befőttesüvegben az íróasztalomon.
Befejeztem a hónapok óta kötött kardigánt. Szerintem szép.
Gombokat hozzá egy mesebeli kézimunkaüzletben vettem, az egyetlenben a környéken, ami a maga nemében és ilyen formában még létezik. A tulajdonosa, egy hetven és nyolcvan év közötti hófehér hajú hölgy, egész nap az óriási ablak mellett ül és köt. A polcokon gyönyörű fonalak, készre kötött ruhadarabok, magazinok. Van egy kis gombos stand is, de elmagyarázta nekem, sokkal kevesebb gombot tud már tartani, mint régen, nem éri meg. Türkiz színű, saját kötésű kardigánt viselt és a sminkje! Valami gyönyörű. Ugyancsak türkiz szemfesték és rózsaszín rúzs. Az egész személy elképesztő harmóniában. Az egyik legszebb nő, akit valaha láttam.
Eredetileg kék gombokat képzeltem el a sárga kardigánhoz, azért vettem néhány világosbarnát is. Természetesen végül az utóbbiakat varrtam fel. Sose szabad előre teljesen biztosnak lenni egy elképzelésben.
A fodrásznál, amikor belépett valaki a szalonba, minden egyes fodrász hangosan mondta, hogy hallo, hallo, hallo, hallo, különböző hangmagasságon, hangerősséggel, mintha különböző kis vidám harangok lennének.
Csendesen, határozottan, újra és újra, ahányszor csak szükséges, visszautasítom magamban a pesszimizmus könnyű útjait. Remélni, valódi reménnyel, bízni, elindulni, elkezdeni valamit, kitartani valamiben, örülni nehezebb. Erőfeszítést igényel. Nem jön létre csak úgy, magától. Mégis, így szép, így érdemes.
No comments:
Post a Comment