Az elmúlt hétvégén elhoztuk az utolsó apróságokat is a szülői házból.
Mindannyian elutaztunk még egyszer, mindenkitől elbúcsúzni.
Végigjártam a szobákat, az "én" szobámban - mindig mindenki egyszerűen csak Márta szobájának nevezte -, külön is elidőztem. A legszebb kilátás nyílik innen az eredeti vajdahunyadi várra.
Számomra ez mindig természetes volt.
De már tudom, hogy nem az.
A kertben nyílnak a rózsák.
A sárga rózsa a kedvencem.
Egyetlen szálat hoztam el.
Végig vigyáztam rá a visszafele vezető, két szakaszban megtett, 1100 kilométeres úton. Nehezen viselte ő is, én is a meleget, a klimát az autóban, a hosszú órákat. De most itt van, miközben dolgozom, mellettem, az ablakpárkányon.
Teljesen szétteregette a szirmait, mintha szárnyai lennének.
Majd minden nap visszvágok egy kicsit a szárából, kicserélem a vizet. Néhány napig még itt lesz nekem.
Mindennek, amitől annyira félünk, ilyen békéje lesz végül.
Ilyen szép lesz, mint a rózsa útja.
14 comments:
ez annyira szép, és nagyon megérintett: "Mindennek, amitől annyira félünk, ilyen békéje lesz végül. Ilyen szép lesz, mint a rózsa útja." hinni akarok ebben... ( a szelídségben, az elrendelt dolgok békéjében, ....) nekem nagyon nehéz elengedni, ami a mienk volt....(nem tudom, hogyan lehet a rózsatöveket oltani vagy mi, amikor egy bemetszéssel a másik rózsa egy szárrészét növesztjük ahhoz...biztos butaságokat mondok, mert nem értek hozzá, egy rózsakertész biztos el tudná mayarázni...de mindegy is, remélem az új lakóknak kedves lesz az a rózsa és talán ha pár év múlva arra mész meglátod azt a rózsatövet is...
A rózsát hazavitted, gondozod, de fonnyadni fog, lehullott szirmok maradnak belőle, aztán majd azok sem.
A megmaradt még éles emlékek egyelőre lesznek, majd kopnak azok is, de végleg nem tűnnek el soha.
Emlékszem még anyu lakásának az illatára, a tapéták mintájára, a függöny bordó színére, mely a délutáni naptól óvott engem.
A kis emlékek számodra is megmaradnak az évek összefolyó egészéből.
A mostani mondatod, ami sajátommá vált a következő: "Mindennek, amitől annyira félünk, ilyen békéje lesz végül."
Szeretettel. Éva
jól látom, azon a fénylő rózsás képen a táskából Rick Rubin könyv kukucskál ki?
A sárga rózsa a kedvencem, pont ez a szín! Gyökeret ereszthetne nálad, ha szeretnéd, s több lenne, mint szép emlék.
Nehéz lehetett, Márta.... :(. Én még előtte vagyok az ilyesminek, és még megvan a "gyerekszobám" és a szüleim is, de minden nap nől bennem a félelem mindattól, ami elkerülhetetlen.
Más - mégis ehhez kapcsolódik: a napokban kinyílt a "nemes" pipacs a kertemben. Három óriási virág nyúlászkodik az ég felé - ha megállok mellettük, gyerek leszek megint, mamám kertjébe, és bontogatom a bimbókat a tyukudvar deszkakerítésének tövében... Akkor hoztam el egy kis tövet, amikor nagybátyám eladta mamáék házát - anyai mamámhoz tartozott ez a piapacs, és örülök, hogy ebből van itthon egy kicsi... mint ahogy a másik mamám kedvencéből is mentettem ide: a futó csipkerózsából. Ebből szedem az első vázáravalót minden tavasszal.
Nekem van itthon saját rózsabokrom, nagyon hasonló, pont kinyíltak rajta a virágok, mire visszaértünk. Nyugodt szívvel ott tudom hagyni a másikat, csak ezt az egy szálat hoztam el. Igen, én hiszem, hogy amit el kell engedjünk, arra készen fogunk állni a maga idejében. Addig is gyakorlunk. :)
Köszönöm :)
Igen
Csak ezt az egy szálat hoztam el. Ennyi elég.:)
Egy folyamat volt és a vége könnyű volt. Mint mikor megérik egy gyümölcs. :)
Nagyon szép, hogy vannak növényeid a régi kertekből.
Gyönyörű! ♥️ Köszönöm Márta!
Ölellek,
Anikó
🩵
Ezt is olyan szépen, méltósággal tudtad leírni, hogy nem találok szavakat rá…
Olyan sokat tanulok tőled kedves Márta…
Hallgatjuk férjemmel Fábry Kornél püspök atya “Biblia egy év alatt” podcastjét… így a 148-ik napnál tartva, az Ószövetség nagyrészét kiolvasva, teljes mértékben meg tudom érteni az általad leírtakat…
Más látószögből is tudom nézni az életünket…
Köszönöm…
Piroska
Köszönöm szépen :)
Post a Comment