Nagyon kevés kivételtől eltekintve mindig ugyanazt reggelizem: zabkása és tea. A zabkását egy kis agávé sziruppal és fahéjjal ízesítem s amikor hűlt egy kicsit, teszek rá valamilyen idénygyümölcsöt. Az udvaron van egy málnabokor, amit évekkel ezelőtt még a szüleim kertjéből hoztunk, de érdekes módon felfedeztem két másikat is, ezek maguktól jöttek. Az egyik közvetlenül a ház mellett, a másik az udvar hátsó részében telepedett meg. A saját ültetésű bokorhoz képest egészen apró a termésük.
Csodálatos minden reggel venni egy poharat és kimenni, leszedni a frissen érett szemeket. Néha több van, néha kevesebb. De mindig találok valamit. Málna vagy szamóca, ma reggel láttam, szeder is lesz majd néhány szem. A teához, amit főzök, az erdőben szedtem a bodzát s a balkonon van egy cserépnyi menta, tökéletesen elég ahhoz, amennyire szükségem van a limonádéhoz vagy teához.
Ezek a málnaszemek nem sterilek, nincsenek műanyag dobozba csomagolva. Nem egyformák a szemek és előfordul, hogy néhány kis bogár is belekerül a pohárba.
A levendula szerény termését már leszüreteltem, de mindig találok még egy-egy szálat, amit behozok, leteszem a tányérom mellé vagy lepréselem. Tele vannak a könyveim préselt levendulával.
7 comments:
a kerted ajándékai pont, mint nekem a mindennapi világom.: minden reggel kiváncsian kelek és nézek szét, mit tudok adni, mit ad...és összességében mindig megállapítom, hogy kéretlenül - tán érdemtelenül - mindig vár rám valami meglepetés, valami ami hozzámad (egy élmény, egy szó, egy váratlan esemény) rámtalál, mint a gyümölcsszemeid :D ♥
meg a verseid
Jó, ha valaki ki tud menni csak úgy a kertjébe egy kis gyümölcsöt szedni. A málnabokrok látványa és a málna íze a képzeletembe vissza-visszatér, és sokszor el is küldi nekem az üzenetét, mert szeretem.
Levendulabokrokat a közelemben egy fagyizó teraszán láthatok, a tulajdonos nem sajnálta őket a vendégektől és az utcán menőktől sem. Sok bokor tömény lilasággal. Egy-egy szálat én is szoktam morzsolgatni, melyet később kitűzhetek a hátizsákom csatjába, ahogy már néha meg is tettem.
Könyveket mostanában ritkábban olvasok, majd ősszel és télen visszatérnek hozzám, mert 2 oszlopban várnak rám a fotelom mellett.
Versek azonban minden napra jutnak, mert elengedhetetlen szükségességletek.
Legyen szép a vasárnapod, köszönöm a mai meglepetésként megkapott írásodat. Most jön egy újabb kávé számomra, egy olyan jó vasárnapos.
Képet most is "választottam" , és éppen ezt az egyet, amit hoztál, mert tetszik.
Éva
Kicsit olyanok vagyunk, mint az ég madarai...nem vetnek, nem aratnak, mégis jóllaknak, mégis énekelnek :)
Nagyon köszönöm, Éva 💚
Köszönöm, hogy megmutatod nap, mint nap az élet apró örömeit… azt a luxust, amit sokszor elfelejtünk észrevenni, értékelni… ezek örök értékek, melyet “sem a moly, sem a rozsda nem emészt meg…”
Ölellek,
Piroska
Köszönöm 🥣🍓🌱🫖
Post a Comment