Kimondhatatlanul hálás vagyok Johann Sebastian Bach Menüett- je, Herr van Beethoven Örömóda-ja s a keddi fél órák miatt, mikor - a magam szerény szintjén ugyan, de - zenélni tanulhatok.
(Nagyon nehezemre esik - idegesítő szokásomtól eltérően - önmagam lekicsinylése nélkül beszélni az angol tudásomról, de azért nem bánnám, ha jobb lenne csöppet, s bár nem ezért, hanem mert betűből sosem elég: most már ezt is írom (ami a látszat ellenére s szándékaim szerint, nemcsak emennek tükörképe) , talán szerethető lesz egy kicsit.)
5 comments:
Gyerekkoromban ezek szerint hiányzott az öröm, a csodálat, a szorgalom, mert nem élveztem, kötelességből csináltam, mert a szüleim akarták. Igazuk is volt, csak én nem tudtam akkor!:-)
Vajon milyen lenne most zenét tanulnom?
én azt sem bánnám, ha a német blogodat is folytatnád...talán most már értenék is valamit belőle :)
Kedves Blog Tulajdonos!
Én nagyon örülnék egy olyan 2:1-ben megoldásnak, hogy a Szösszenetek oldalon 5-8 soronként megjelenne az angol fordítás is.
Én most tanulom az angolt és vadászom ezt a tanulási lehetőséget, bárhogyan lesz is is mindig meg foglak keresni!!!!
Éva, nekem nem volt lehetőségem zenét tanulni gyerekkoromban, de most nagyon szeretem, hihetetlenül feltölt...Nem könnyű, de sokat gyakorlok, és ezzel azt is elérem, hogy a gyerekek maguktól akarjanak gyakorolni, nehogy jobb legyek még a végén náluk...:)
A német blogot tán le is töröltem, nem tudom, hol van. Nem hiszem, hogy akarok németül is írni. Én még attól is félek, hogy nehogy az angolt abbahagyjam. Sose tudtam több blogot írni egyszerre.
Kriszti, akkor nagyon hosszúak lennének a bejegyzések, rám unnának az olvasók. :) Különben nem lesz egyforma a két blog, azt hiszem...nem vagyok olyan jó, hogy a bonyolultabb magyar mondatokat le tudjam fordítani.
Igazán csodálom a szorgalmadat, szerintem nagyon szuper a tanulandó nyelven írogatni, mégha én csak nagyon-nagyon ritkán jutok el oda. :)
Post a Comment