Azóta - gondolom, ma különösen is így volt - milliók ünneplik a darab kenyérben, korty borban rejlő titkot.
Mert a csoda megtörténik - néha egészen jelentéktelen helyeken. Néha semmiben sem kimagaslóan tehetséges, hétköznapi emberekkel. A tömegtől távol, a nyilvánosság számára ismeretlenül. Csendesen is, halkan is. Néha úgy, hogy fel sem ismerik. S mindez semmit sem von le a jelentőségéből.
1 comment:
Drága Fodor Ákos versét juttattad eszembe:
Az is áldassék,
aki elmosogatott,
asztalt söpört le, és helyükre tolta
az ülő-alkalmatosságokat
(hogy tisztes körülmények szolgáljanak
a következő étkezéshez)
az Utolsó Vacsora
után.
Post a Comment