Friday, April 19, 2019

Míg odakint

legalább akkora tömeg lepte el az utcákat, mint itt nálunk tegnap az egy-kétnapos ünnep miatt majd zárva tartó boltokat, addig egy egészen jelentéktelen épület egyszerű termében  valaki előkészített egy vacsorát. A ház gazdájának neve a mai napig ismeretlen. Ő maga sem tudta meg talán soha, de ott, azon az estén, megtörtént a történelem egyik legnagyobb pillanata: a legelső úrvacsora.
Azóta - gondolom, ma különösen is így volt - milliók ünneplik a darab kenyérben, korty borban rejlő titkot.
Mert a csoda megtörténik - néha egészen jelentéktelen helyeken. Néha semmiben sem kimagaslóan tehetséges, hétköznapi emberekkel. A tömegtől távol, a nyilvánosság számára ismeretlenül. Csendesen is, halkan is. Néha úgy, hogy fel sem ismerik. S mindez semmit sem von le a jelentőségéből.

1 comment:

Katalin said...

Drága Fodor Ákos versét juttattad eszembe:
Az is áldassék,
aki elmosogatott,
asztalt söpört le, és helyükre tolta
az ülő-alkalmatosságokat
(hogy tisztes körülmények szolgáljanak
a következő étkezéshez)
az Utolsó Vacsora
után.