Virágot Jézusnak.

Annie Dillard The Writing Life című vékony kis könyvét olvasom éppen, ott találtam rá valami fontosra. "Ha megtanultam néhány dolgot az írásról, akkor az egyik közülük ez: pazarold el az egészet, lődd el az összes töltényt, fecséreld el, játszd el azonnal, minden alkalommal. Ne halmozz fel írnivalót későbbre, vagy egy másik könyvre, add oda, add oda, add oda most...Valami több fog eszedbe jutni később, valami jobb. Úgy fognak megjelenni ezek a dolgok majd, hátulról, mélyről, mint valami vízforrás." (saját, nem túl pontos fordítás)

Ha megtanultam néhány dolgot az életről, akkor az egyik közülük ez: pazarold el, lődd el, fecséreld el, játszd el. Kérj bocsánatot ma, fejezd ki a szereteted ma. Írd le, mondd ki, adj oda mindent, amid csak van. Úgy, mint Mária a drága, valódi nárdusolajat. Mint az özvegyasszony a két fillért. A nagylelkűségnek nem sok köze van a pénzügyi lehetőségekhez.

Van olyan szeretet, mely odaadja önmagát, teljesen. Olyan, mely erősebb, mint a halál.
Ma reggel, mikor elmentem még venni néhány szükéges dolgot az ebédhez, nem jutott eszembe rá válaszul semmi jobb, mint megtölteni végül az egész bevásárlókosarat virággal.
Boldog ünnepet!