Szeretem a novembert. Meghúzódik csendesen az aranyló október s a gyertyafényes advent között. A világnak abban a kedves sarkában* ahol élek, különösen a protestánsoknak több megemlékezésre, reflektálásra szánt nappal kell, szabad még szembenézniük. Advent első vasárnapja előtt tizenegy nappal van a Buß- und Bettag, hét nappal előtte pedig, tehát az egyházi év utolsó vasárnapján az úgynevezett Totensonntag vagy Ewigkeitssonntag. Csendes ünnepnapok ezek. Azért vannak, hogy az ember végiggondolja, hol hibázott, hol van szükség az életében megbánásra. Bocsánatkérésre. Azért vannak, hogy megemlékezzünk a halottainkra. Az evangélikus templomokban felolvassák ilyenkor az eltávozottak neveit. Ugyanakkor az örökkévalóságra is irányulnak a gondolatok. Én ezt nagyon szeretem. Nevén nevezni az életemben azt, ami elmúlt, ami nem sikerült, amitől búcsút kell vennem. Reflektálni arra, amit van okom megbánni. Majd arra fordítani a tekintetem, ami nem múlik el.
A napok rövidek, az esték és az éjszakák hosszúak. A többi évhez képest, az általános spórolás szellemében, kevesebb a fény az utcákon. Már csak a platánfákon vannak levelek, a többi fa csupaszon tárja ágait az ég felé.
Mindez lelassítja az életet. Az idő, mielőtt még adventben, mint mindig, akármennyire törekszünk az ellenkezőjére, újra felgyorsul, most úgy tűnik, megáll egy kicsit.
Nincs még egy ilyen hónap az évben, ami alkalmasabb lenne elindulni a szép nyomában. Azért, mert ilyenkor keresni kell. Elrejtőzik a szemerkélő esőben, a reggeli ködben. Csak azok találják meg, akik nyitott, fényes szívvel haladnak át az életen. Akik sírnak a sírókkal. Akik ki-kiöntik szívüket Isten előtt egy-egy aggodalmas, álmatlan éjszakán. Akik előveszik a régi társasjátékokat, asztalt terítenek, gyertyát gyújtanak, akik megosztják másokkal, amijük van, s szívesen hoznak áldozatot azért, hogy a közösségnek jobb legyen. Ezen a szinten más minősége van a szépségnek. Olyan furcsa. Olyan szívet tépő. Olyan reményteljes.
* Németország, Bayern
6 comments:
Itt még kényeztető napokkal teljes a november, a reggeli szürkeséget hosszabb-rövidebb időre felváltja a nap. Későn virágot hozó pillangó virágaimra méhecske száll, tegnap lepke is körözött fölöttük. Alig hullott levél a vén cseresznyefáról... Ajándék idők, amiért végtelenül hálás vagyok. Töltekezhetünk, reménnyel és bizakodással.
"It was November--the month of crimson sunsets, parting birds, deep, sad hymns of the sea, passionate wind-songs in the pines." Montgomery
Sokan az év legrosszabb hónapjának tartják, de nálunk sosem volt ez, sok a családi névnap, szülinap, sokszor voltunk, vagyunk együtt.
Mi, lányok a tesók közül novemberiek vagyunk, s még van legalább 5 ember a csaladban, aki novemberi. Szeretem a novembert. Ahigy irod, talán több idő akad reflektálni múlton és jövőn, s magamon...
Férjem született novemberben. Szeretem a novembert🤎💛🧡
Piroska
"...akik megosztják másokkal, amijük van, s szívesen hoznak áldozatot azért, hogy a közösségnek jobb legyen..." ilyenkor novemberben talán még fontosabb a közösséghez tartozás érzése : a nyári élmények (amikor olyan könnyű ismerkedni) már halványulnak, a karácsony környéki nagy összebújás még messzi van (ahhoz, hogy éltessen)...sok apróbb nagyobb közösségi élmény segít ebben a nyúlós szürke nedves hideges-ideges időben fenntartani a jó "köz"-érzetet..., hogy halottaim a közösség halottja is, hogy az én utamoni látnivalók mások kezenyomát őrzi, a közösség tagja vagyok, számolnak velem, várnak rám...
Post a Comment