Ha csak egyetlen személyes ötletem, lehetőségem, kívánságom lehetne a következő időszakra, azt szeretném, hogy megtanuljak végre igazán jól kötni. Egészen bonyolult mintákat is. Pulóvert, kardigánt, sapkát. Kicsit dramatizálok persze. De nem nagyon.
Most éppen egy nagy, puha születésnapi sálon dolgozom a drága gyermekemnek, olyasmire gondolok, amibe teljesen bele lehet majd, mint egy ölelésbe, burkolózni.
A mintát egy régi, angol nyelvű magazinból veszem. Életre-halálra megküzdöttem vele. Találtam három, a hozzám hasonló amatőr kötősöket kétségbeesésbe kergető hibát. S mivel eddig utazás közben, s mert hamar sötétedik, jobbára esténként foglalkoztam vele, a reggelek általában azzal teltek, hogy visszabontottam az előző nap folyamán elkészült darab egy részét. Folyton hiányzott egy-két szem.
Valahogy úgy, mint a való életben, mikor nap közepén megállapíthatom, mindenki jobban járt volna, ha ma ki sem kelek az ágyból. Aminek csak nekifogok, balul sül el. Elromlik a mosógép, kifut a tej, s a kissé túlzásba vitt reggeli torna utáni izomláztól lassított felvételként haladok át a nap hátralevő részén.
De azért haladok.
Ha lassan is, ha hibázva is, ha visszafele is: haladok.
12 comments:
Este, éjjel, hajnalban gyakran eszembe jut, mi mindent csináltam aznap rosszul, nem voltam türelmes, nem szépen szóltam a gyerekekhez pl. Aztán elönt, lenyugtat valami jóság, hogy nem baj, holnap új nap lesz, hátha jobb leszek, ügyesebb leszek, hátha nem haragszik rám a 2 tündér . Van remény.
Kézimunkát tanítok. Sokszor mesélek arról a kisebb-nagyobb gyerekeknek, hogy olyan kevés dolog van az életben, amit maradéktalanul ki tudunk javítani. Na, a kézimunka (általában) ilyen... A varrás, az öltés felfejthető, a horgolás, kötés szemei visszabonthatóak... és újra, még nagyobb figyelemmel, igyekezettel kijavíthatóak. Mi ez, ha nem ajándék és csoda...?
Gyönyörű a csokor! És a minta is, szinte érezhető belőle az ölelés. Régen én is kötöttem, de már teljesen elfelejtettem. Most nézegetem a neten, hogy is kell elkezdeni. Édesanyámtól ugyanis rengeteg szép fonal maradt ...
Vigasztaló az a gondolat, hogy a kézimunkát mindig ki lehet javítani. Én azt szoktam mesélni a gyerekeimnek, unokáimnak, hogy az amit valaki a saját kezével csinál, mennyivel értékesebb, mintha csak megvennénk a boltban. Igaz akkor is inkább olyat keresek, amin látszik - pont az esetleges hibákból - hogy valaki a saját két kezével bíbelődott vele.
❤️
❤️
Köszönöm! Olyan bíztató hogy nemcsak én haladok - néha hátrafelé... : ) Hédi
:) néha a haladás úgy néz ki, hogy visszamegyünk oda, ahol elrontottuk a dolgokat
Nagyon szep a sal mintája nem tudnad elküldeni nekem? ez az idezet jutott eszembe .
Mai kincs:
"Ha nem tudsz repülni, fuss!
Ha nem tudsz futni, sétálj !
Ha nem tudsz sétálni, akkor mássz !
De akármit is csinálsz, muszáj haladnod előre!" ❤
(Martin Luther King)
Igen, nagyon jó az, ha tudok az elrontott dolgokon utólag "javítani" : )
Olga köszönöm a verset, nagyon szép! Hédi
❤
Olga, írtam messengeren.:)
Esterházy Péter mondott egyszer valami olyasmit, hogyha egész nap írt, majd a nap végén az egészet kihúzta, az egy jó és eredményes munkanap volt. Hányszor így kötök én is... vissza-visszabontom... néha többet mondtok,mint kötök :-) aztán nem csoda, ha évekig tart, mire végre, egy nagy lendületet véve, befejezem a köteményt. (A szövegekkel persze más a helyzet, ha azzal dolgozunk, forgatjuk, gyúrjuk, gondolkodunk rajta, majd aztán úgy ahogy van, elvetjük, az nem múlik el bennünk nyomtalanul.)
Post a Comment