Ma délelőtt találtam egy apró gyíkot a földszinten, a folyosón, a padlószőnyeg közepén. Nagyon száraznak tűnt, nem tudom, honnan és hogyan került ide. Talán a házban töltötte a telet? Gyengéden kivittem az esőtől friss kertbe - én még a zümmögő legyet is gyengéden fogom be és engedem szabadon -, s miután zavarodottan nézelődött egy ideig, boldogan vetette bele magát az új életébe. (Egyszer egy teknősbékát is megmentettem a faluban, az autóút közepén vándorolt, az autók elhaladtak felette. Felvettem, s minden házba becsengettem a környéken, míg találtam valakit, aki sejtette, honnan szabadulhatott el.)
Megírtam és postáztam három képeslapot.
Behoztam egy csokor orgonát a kertből, idén a szokásosnál körülbelül három héttel hamarabb kinyíltak.
Főzés közben rádiót hallgattam. Igazi analóg rádiót, amit a konyhaablak párkányán tart az ember és kihúzza az antennáját, s addig tekeri ide-oda az oldalán a gombot, míg nagy recsegések között rá nem talál a kedvenc rádióállomására.
A nap utolsó, alkonyodó fényében az ablak mellé ültem, s csendben addig olvastam, míg el nem jött a lámpagyújtás ideje.
4 comments:
Nagyon szép a ruhád❤️💚, meg a macskád is🥰.
annál is inkább, mert temiattad írok én is - évek óta - hálanaplót, sőt számozom (és ezrenként ünnepelem)...jó én idézeteket is, meg nálad lelt ötleteket is (meg rosszból kijött jót is)
Engem mindig lecsendesít, lelassít minden írásod. Kívánom tőlük, hogy lecsendesedjek, lelassuljak, elfogadjak, megéljek, átéljek.
Várok minden bejegyzésedet, és a képeidet.
Köszönöm! ❤️
Betty
Köszönöm nektek :)
Post a Comment