Miután az elmúlt hetekben megtörténtek, szépen, egymás után a műtétek, mikrochip beültetések, oltások és nagy türelemmel arra is megtanítottuk a cicamicákat, hogy ne szedjék le magukról - olyan gyakran - a nyakörveket, végül eljött a nagy nap. A szabadon engedés napja. Az előző két gazdájuknál kizárólagosan benti macskaként éltek, de nekünk elejétől fogva tágasabb elképzelésünk volt az életükre nézve.
Akármennyire is készültünk rá, akármennyire is próbáltuk bebiztosítani, hogy ne essék bajuk, ne rohanjanak el, ne tévedjenek el, végül csak eljött az a pillanat, amikor kinyitottam az ajtót és elengedtem az események irányítását. Kicsit úgy, ahogy a drága gyermekeinkkel szemben is tesszük - itt tegnap ünnepeltük az anyák napját -, amikor egy adott pont után már csak abban reménykedhetünk, hogy adtunk elég szeretetet, védelmet, szabadságot ahhoz, hogy merjenek elindulni és élni a saját életüket.
A bizalom, mint annyi minden az életben, gyakorlás kérdése. Főzök egy csésze kávét, leülök a kerti asztalkához. A saját dolgaimmal foglalkozom. Közben azért figyelek, várok. Mr. Darcy bátrabb, ő már akár egy órás felfedezőutakat is megtesz, folyton a szívinfarktus kerülget, vajon ezúttal visszatalál-e. Lizzie sokkal félénkebb, de már ő is bejárta az udvart s a közvetlen szomszédok udvarát is. Aztán mindig lélekszakadva rohan vissza hozzám.
Nekem nem is kell tennem semmit. Csak ülnöm nyugodtan a kerti asztalnál, hogy legyen kihez vissza-visszajöjjenek, mielőtt újabb kalandra indulnak.
8 comments:
De gyonyoru az a rozsaszin bokor, azt hiszem ez a weigela (magyar nevet nem tudom). Nagyon hangulatos a szines kis asztalkaval. Anno en se tudtam megallni, hogy ne engedjem ki a cicakat. Az enyemek ki be jartak es este a benti feszkukben aludtak, es a dolgukat is csak a benti alomban voltak hajlandok vegezni. 😂 Bent ereztek biztonsagban magukat, de kint a kertben voltak a legboldogabbak.
A mi macskánk szabadban él, nincs benti alom, sem egyéb. Tegnap sajnos belefutottam egy macskamentő hölgybe a neten, aki az ökolábnyom számlálójával kiszámolta (vicc), hogy a bolygó az én felelőtlen macskatartásom miatt ki fog pusztulni a föld. Hajaj... Mert a macskáknak bent kellene élniük, nehogy madarat egyenek, bogarat vagy lepkét kapjanak el.
Átgondoltam - ha ez a világ elközelg, akkor az oroszlánok is szobában lesznek kénytelen élni.
Szépséges tavaszt kívánok neked és kóborló cicáidhoz sok türelmet. (Partfal)
Szia Trillium, pont azért fotóztam le a bokrot, hogy megtudjam a növényfelismerő applikáció segítségével a nevét. :) Magyarul: kínai rózsalonc. Zölddugványozással szaporíthato, talán megpróbálkozok vele.
Szia Márta, szerintem is boldogabbak a cicák, ha szabadon járkálhatnak. :) De el tudok képzelni olyan helyzetet is, például nagyvárosban, zsúfolt utcák mentén lévő házak esetén, ahol nem lehet őket biztonságosan kiengedni. Nincs mindenkinek csendes helyen fekvő háza, mint például nekünk, de még itt is el-elüti a cicákat egy-egy autó. A világ már nem olyan, mint régen, nem tökéletes, kevesebb a hely, a csend, és vannak, akik akármilyen zsúfolt helyen is éljenek, mégis szeretnének háziállatot, mert jót tesz a mentális egészségnek (mint például az én esetemben is :)
Koszonom kedves Marta a bokor nevet. :)
nem látom jól a 38. könyvedet, segítesz? (a Rashdi előtt, Cave után a sorban, Rashdit épp most olvasom)♥
Frank Berzbach, Die Form der Schönheit. Befejezett könyvklub olvasmány volt. :)
köszi
Post a Comment