Minden olyan szép! #36

Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

- Hétköznapok. Mostanában különösen is varázslatosnak érzem őket. A mozdulat, ahogy reggelenként felkelek és elhúzom a függönyt. Ahogy a talpam megérinti a fapadlót. Ahogy rendbeteszem a nappalit és este még egyszer végigtörlöm vizes törlőkendővel a konyhapultot. Ezeket a rutinosan elvégzett dolgokat látom különlegesen szépnek, mert időnként szíven üt, mennyire nem maguktól értetődőek. Hogy van egy otthon, egy ház, asztal, szék, edények, amelyek az én jelenlétemtől, törődésemtől kezdenek el ragyogni. Minden más tennivalót, munkát újra és újra kell tanulni. Gyorsan változik minden. Csak a házimunka, a kert gondozása, a teremtett világ fenntartásának legegyszerűbb, rám eső része marad ugyanaz, mégis megunhatatlan.

- Étel. Visszanézve az elmúlt hét nap fotóit látom, szinte mindegyik valamilyen asztalnál készült. Az asztalokon kávé, kókuszos sütemény. Víz. Saláta. Pogácsa.Vegetáriánus grillezett "hús", amiről a barátaim számomra külön gondoskodtak. Kenyér, valamilyen tojásból készült krémmel megkenve, rajta hagymaszeletek. Bazsalikomos, citromos limonádé. Zabkása, a kertben szedett friss málnával. Műanyagtálcán egy adag sült krumpli hazafelé tartva az alkonyatban egy autópálya melletti benzikútnál. Annál, hogy pontosan mi volt az asztalon, fontosabb, ki ült mellettem vagy velem szemben. Miről beszélgettünk. S ha egyedül étkeztem, fontos volt-e ugyanolyan szépen megteríteni az asztalt, mintha másoknak készíteném.

- Nagylelkűség. Ma itthonról dolgozom. Kávéfőzés után még visszaültem az ágyba. Nem álltam készen rá, hogy rendesen elkezdjem a napot. Később eldöntöttem, adok magamnak ráadásul egy extra fél órát s egy második espressot is. Miért ne lehetnék ma különösen nagylelkű? Olyan kevés is elég ahhoz, hogy tágasabbnak érezzem az életet és az időt.

- Mi tetszett, mit szerettem az elmúlt napokban:  

hogy zajlik a szentjánosbogár-szezon; érdemes alkonyatkor elindulni sétálni az erdőbe, s megfigyelni, ahogy lassan sötétedik, hogyan jelennek meg a kis repülő lámpások a fák között

lassú olvasás, s hogy mindig van egy verseskötet a hátizsákomban

lassú, hosszú edzések; semmi sem lassabb és hosszabb egy hatvan másodpercen át kitartott plank pozíciónál

egy-egy a lehető legjobb időben érkezett mondat; például valamelyik nap azon gondolkodtam, milyen nehéz mostanában megszervezni a könyvklub alkalmakat, nem is tudom, van-e értelme, s abban a pillanatban kaptam egy üzenetet az egyik tagtól, amelyben megköszönte az aktuális könyvhöz fűzött gondolataimat; őszintén szólva ritkán élek át ilyen összehangolódást, ezért, amikor megtörténik, annál értékesebb

hogy mikor nekifogtam írni a mai bejegyzést, fogalmam sem volt, miről fog szólni, hiszen nem történt az utóbbi napokban semmi érdekes, de mint mindig, ez most sem volt igaz