ugyanolyan könnyű, mint amilyen könnyű elindulni volt. És ugyanolyan nehéz is. Minden kezdet valaminek a vége. S mikor befejeződik valami, az mindig egy új kezdet is egyben. Az emberi szívben sokféle érzés elfér egyidőben.
Bő egy héttel ezelőtt még az Atlanti-óceán partján töltöttem az estéimet, a szörfösöket figyeltem és a lét hullámzó mivoltán elmélkedtem, miközben apránként szinte teljesen megtöltöttem a jegyzeteimmel apró, a zsebemben is elférő utazónaplómat. A lapjai közé eukaliptuszleveleket préseltem. Még mindig csodálatos illata van.
Hazaérve úgy folytattam az itthoni létet, mintha el sem mentem volna. Bekapcsoltam a munkahelyi laptopot, hogy válaszoljak egy kliens levelére. Aztán betettem mosni a hátizsákból a ruháimat. Most is kint száradnak az esőben. Utána a növényeimet láttam el és ablakot pucoltam a konyhában. Mindent így, ebben a sorrendben. A szörfösöktől tanultam, hogy mindegy, hol kapcsolódunk be a hullámzásba. Akárhol lehet. S ha elszalasztjuk az egyik hullámot, nemsokára jön a másik.
(Még mindig nem tudtam eldönteni, írjak-e ide valamilyen beszámolót. Talán elmesélek egy-két történetet. És mivel már az út során érkeztek kérdések - ha esetleg még lennének, bátran kérdezzetek! - , szeretnék majd írni egy válaszolós bejegyzést.)
7 comments:
Kedves Márta,örülök hogy jelentkeztél otthonról.Sokat gondoltam rád,miközben vágyakoztam is rá,hogy én is egyszer megcsináljam ezt a Caminó,zarándokutat.Valóban van néhány kérdésem nekem is,szólj,ha feltehetjük őket.(ha nem is írsz beszámolót,annak is örülünk,ha megemlítesz néhány jelentős,vagy jelentéktelen epizódot az utad során történtekről,gondolataidról)Előre köszönöm válaszaidat.
Judith a Balatonról
(amúgy,nemrég tudtam meg,hogy létezik BalatonCaminó is,lehet hogy itt kellene elkezdenem a zarándoklást) :)
Nyugodtan felteheted őket itt, kommentben:), majd egyszerre válaszolok mindenkinek.
És igen, fogok a hétvége folyamán írni néhány gondolatot az útról.:)
Örülök, hogy sikerült megtenned ezt az utat (is). Csodálom a kitartásodat :)
Kis történeteket szeretnék olvasni, ami a látszólagos jelentéktelenségével lett mégis jelentős: örömforrások, felismerések( aha-élmény), egy-egy látvány, hangulat, a lelkedig eljutó szó, gesztus, emberek... Amelyek olyan szépek, hogy másoknak is tudniuk kell róluk, mert akár ajándékok lehetnek tőled nekünk. Én nagyon vevő vagyok az ilyenekre.
A blogomban a címkéjük: "Morzsák". Akkor nem jutott jobb eszembe, mikor az első leírtam, és már nem is változtatnám meg az elnevezést .
💚
Ez nagyon szép ötlet, gondolkodom rajta :)
Post a Comment