Már számtalanszor átéltem. Lehetne benne tapasztalatom, rutinom. Írhatnék róla egy egész könyvet. Mégis. Ahányszor csak elindul a vonat, viszi magával a szívemet. Még integetek, pedig az utazó már máshol. Már akkor rég úton volt, mikor előző este összepakoltuk a hátizsákját. Ott állok még egy ideig a peronon, elindulok lassan lefelé a lépcsőkön. Majd balra fel, s mert lehetetlennek érzem még a hazaindulást, rendelek magamnak az állomás kávézójában, mintha csak egy későbbi vonatra várnék én is, egy capuccinot. Így szólok magamban a lelkemhez: Drága. Meg kell tanulnod óvatosan kézben tartani ezt a csöndet. Tartani azt is, ami, bármilyen hihetetlennek tűnik, de megmaradt - mert elég tágas és erős - a szívedből. Majd, ha az utolsó cseppig kiittad a plasztikpoharat, meg kell tanulnod hazavinni őket és magadat.
***
Február közepe. Szinte napra pontosan a blogom születésnapja. A tizenhatodik. Jövő hónapban az én születésnapom, a negyvenhatodik. Ősszel a házassági évfordulónk, a huszonötödik.
Mondhatni - bár egyedül kevés vagyok bármelyikhez, szükségem van a Másikra, aki olvas, éltet, velem marad -, szeretem a hosszú távú kapcsolatokat.
Az öregségről beszélgettünk nemrég a lányommal, az öregedés folyamatáról, kérdezte, szeretném-e, ha idős kort megérnék. Azt válaszoltam, igen. Ő - nem mintha kívánságműsor lenne - nem. Túl nehéznek tűnik innen nézve. Sok bátorság kell hozzá.
Én viszont úgy látom, s tudom, idővel majd ő is látni fogja, addig is van alkalmunk gyakorolni.
Valószínűleg olyan érzés lehet, mint mikor egy-egy búcsúzás után elindul a vonat, s azt hisszük, kész, vége, most tényleg elvitte az egész szívemet.
Aztán rájövünk, maradt még. Hiába osztogattuk szét a darabjait, számolatlanul, van még mit hazavinni.
***
(Tudom, kapok néha levelet, hogy furcsa így hozzászólási lehetőség nélkül a blog. Még mindig örülök a visszajelzésnek, az oldalsávban levő email-cím még mindig meghívás és nyitott ajtó. De egyelőre nem tudok másképp írni. Ez nem azt jelenti, hogy megszólíthatatlan vagyok, vagy bezárkózott, barátságtalan. Annyit jelent, hogy most így tudom őrizni azt a kincset, amit e hűséges blognak az írása - vagy inkább e blog hűséges írása? - jelent nekem.)
