Elnézve a zongora tetején tornyosuló könyvkupacot, ahova az utóbbi négy, négy és fél hónap alatt kiolvasott könyveket gyűjtöttem, elmondhatom, hogy sokat olvasok és gyorsan. (És sokat is felejtek. Sokat és gyorsan.) De ahogy telik az év, mind inkább azt érzem, nem csak a széleskörű, hanem a mély olvasottság is számít. Talán ezért van ott bennem újabban egyes régebbi olvasmányok újraolvasása iránti késztetés is. Ha egyáltalán létezik ilyen, mert bár a könyv ugyanaz, én sokat változtam az eltelt időszak alatt, már nem vagyok ugyanaz a személy, mint mikor először találkoztunk.
Arra gondoltam, kiválasztok néhány írót, és a következő években többnyire csak velük foglalkozom. (Nem kizárólagosan, mert lehetetlen lesz nem elolvasni néhány szívemnek kedves író újonnan megjelenő könyvét is, természetesen, a Szentírás olvasása pedig, nem csak néhány évig, de számomra egy életen át kitartó olvasmány.) Peter Kurzeck, Virginia Woolf, Dietrich Bonhoeffer az eddigi választottaim, s még gondolkodom egy negyediken, aki magyar lesz és talán költő, elnézegetve a könyvtáramat, Pilinszky felé húz leginkább a szívem. Fontos a különböző műfaj, nemzetiség, s hogy női író is legyen köztük.
Egy író, költő életművét mélységében elolvasni számomra azt jelenti, hogy foglalkozom nem csak az összes számomra beszerezhető művel, hanem, hogy elolvasom az életrajzát, a kiadott levelezését, naplóit, utánanézek a könyvekben megemlített festményeknek, zeneműveknek, próbálok kapcsolatot keresni az egyes művek között.
Azt hiszem, nem maradok le semmiről, ha kevesebb új könyvet olvasok. Legyünk őszinték. Azért ezt így - még - nem hiszem, de terelgetem a szívemet, hogy tanulja a "kevesebb néha több" művészetét. Aki mindent elolvas és mindenről tud valamit, az általában végül nem ismer mélységében és igazán semmit.
Tegnap, mikor a nap legnagyobb részét sötétté és nyomottá tették a világban történő erőszak és legújabb háború hírei, úgy éreztem, ezt elviselni csak egy dolog segíthet: ha ültetek egy almafát.
Szabaddá tettem a munkaasztalom melletti polcot és elrendeztem rajta a kedves Kurzeck könyvgyűjteményemet. Utánanéztem, mi hiányzik, előkerestem egy könyvutalványt, amit még a születésnapomra kaptam a kollégáimtól, s megrendeltem néhány könyvet. Elővettem egy üres füzetet, kineveztem olvasónaplónak. Majd elkezdtem máris olvasni, legalább néhány oldalt.
Egy világban, mely az eseményeket tekintve, ma, holnap, tönkreteszi magát, nem tudok ennél szebbet én sem elképzelni, mint ültetni egy almafát. Ez a könyvespolc az enyém. Bármi lehet almafa, amit bizalommal kezdünk el, hosszú távra, lassú növekedést tervezve. Mély gyökerekről álmodva, s tápláló gyümölcsről, az ágakon megpihenő madárkákról, zümmögő méhekről, vigasztaló, örökkévaló szépségről.
8 comments:
Ilyen válságos időben ilyen szép gondolatokat megosztani, igazi profizmus. Itt mindig béke és nyugodság árad! Nagyon hálás vagyok érte!🙏❤
Ide megpihenni, felüdülni jön az ember fia(lánya).
Úgy szeretem, hogy mindig pozitív a kisugárzása a bejegyzéseidnek.
Köszönöm, Márta!
P.
Jókai Anna?
Böjte CSaba: "Arra buzdítok minden kedves Olvasót, hogy ne foglalkozzon a világ hisztijével, inkább ültessen a kertbe egy fát, gondozza a rózsabokrokat, főzzön valami finomat, kedveskedjenek pajkosan egymással, és tegyék rendbe az otthonukat. Ettől jobb lesz a világ, értékesebb lesz az élet. Viszont ha bosszankodnak, pánikba esünk, akkor legfeljebb csak idegesebb lesz a világ.
Ha azt mondanák, hogy itt a világ vége, akkor is szépen megöntözném a virágaimat és ebéd közben megnevettetném a gyermekeinket, mert a jó Isten ezt a feladatot bízta rám, és mert talán a friss virágok között, derűs együttlétben a világvége is elviselhetőbb lesz."
Köszönöm éltető gondolatiadat.
Melinda
Ha almafa, akkor Wass Albert feledhetetlen könyve.
(Partfal)
Pilinszky a szívem csücske, kedvenc költőm.
Nagyon jó és inspiráló projekt ez, kedves szerzőket egész teljességükben tanulmányozni és befogadni... Én irodalmi könyvekkel soha nem jutottam el ide. De spirituális irodalommal igen. Például a húszas éveim elején ilyen volt számomra Barsi Balázs, aki egy ferences szerzetes. Szerettem hallgatni élőben is, és gyakorlatilag minden könyvét olvastam, van, amit sokszor. És úgy érzem, megértettem, mit akar mondani - mert arra jutottam, hogy egy-egy szerző egyvalamit akar elmondani egész életében, egyvalami rabulejtette, és ezt próbálja kifejezni minden művében. Nem tudnám megfogalmazni egy bővített mondatban, de úgy "érzem", és ez az érzet egy zsemlényi méretű gombolyag a képzeletemben, egy nagyon karakteres és fontos és személyes gondolat. És ez nagyon jó.
Pilinszkyt ugyanebben az időszakban szerettem meg igazán, de még mindig nem olvastam tőle mindent, viszont a kedvenc könyveim egyike a publisztisztikáinak gyűjteménye, nagyon szeretem. Eleve ezt a műfajt nagyon bírom, Esterházy ilyen írásaiért rajongok - de a regényeihez asszem nem vagyok elég okos.
Kurzeckről viszont még sohasem hallottam.... nincs is magyarra fordítva. Mennyi szerző van, akik nem jutnak el hozzám, és mivel rövid az élet, tán nem is fognak soha, sajnos, pláne így, hogy csak magyarul olvasok, és így is keveset.
Post a Comment