Születésnapok.

A hétvégén a férjem ötvenedik születésnapját ünnepeltük, már amennyire ezt egy mindenféle felhajtást, fotózkodást, figyelemfelkeltést kerülő személynél ünnepelni lehetséges: egy kis rámenőséggel, egy rövid, másfél napos utazás s olyan tevékenységek megszervezésével, amit az ünnepelt szívből szeret. Így gyalogoltunk majdnem harminc kilométert, s meglátogattunk egy vadasparkot is. Mindkettő számomra is egyszerűen csodálatos volt. Mintha soha életemben nem láttam volna hegyeket, virágokat, tavakat, állatokat, olyan szépnek láttam mindent. Én töltöttem ki a panzióba való bejelentkezéskor a papírokat - az ő korában már nem látja jól szemüveg nélkül a betűket -, s mivel ott meg kellett adni a születési dátumokat is, másnap a reggelinél pezsgővel, gyertyával és köszöntéssel vártak minket.

Az elutazás előtti napon, s a visszautazás előtt két nappal, pénteken, a szemben levő szomszédoknál is születésnapot ünnepeltek, amit úgy kezdtek, hogy kifeszítettek egy nagy fehér lepedőt a ház homlokzatára, felfestették rá, ahogy azt itt szokás, az ünnepelt keresztnevét, korát, majd egy kölcsönkért traktorra felmásztak annyian, ahányan csak tudtak és hangos nevetéssel, énekléssel végiggurultak a környező utcákon. Utána pedig majdnem hajnalig mulattak. Én még soha nem vonultam végig traktoron lógva a falun, s az ablakon át figyelve az eseményeket, őszintén irigyeltem őket a kirobbanó öröm és közvetlenség képességéért. Már csak a közelükben is lakni kész felüdülés, főleg, hogy tudom, mi magunk soha nem lennénk képesek ekkora hangzavart kelteni. 

A saját születésnapomtól néhány hétnyire s a saját ötvenedik évfordulómtól néhány évnyire ma reggel félálomban azon gondolkodtam, vajon van-e még időm Malcolm Gladwell 10.000 órájára, ha valami új tudást, gyakorlatot szeretnék elsajátítani. S ha napi egy órát tennék félre erre a célra - munka és mindenféle más mellett talán ez egy reális időtartam az én élethelyzetemben - , hány évre lenne hozzá szükségem? Glaswell szerint 10.000 óra gyakorlás kell ahhoz, hogy valaki egy adott területen elérje a kiválóságot. Napi egy órával számolva ez 27,4 év, ami azt jelenti, ha most elkezdem, körülbelül 75 éves koromra kiválóságot érhetek el bármiben, ami érdekel, s amiben nem vagyok reménytelenül tehetségtelen. 

Valamiért ez őszinte lelkesedéssel és örömmel tölt el. Talán megtanulok igazán kenyeret sütni. Madárházat építeni. Kertészkedni. Talán - egyelőre - egyszerűen csak figyelni, hiszen aki kér, az kap, és aki keres, az talál, mi az, ami hív, ami érdekel, amire szükség van. A két véglet között - aki az egész világgal tudatja a születésnapját, s aki legszívesebben soha nem ünnepeltetné magát - én valahol a középen vagyok. Akármilyen szerény módon - ma a kiválóság ezen kis örömteli számítási játékával! - igyekszem megünnepelni minden napomat, nem csak azt az évi egyet, köszönettel azért, hogy itt lehetek, hogy élek.