sok szép titka van.
A legszebbek között a legszebb nem is titok:
egyszerűen csak észrevenni a szeretet apró megnyilvánulási formáit. Ennyi.
Péntek este van, nagyon későre jár. Annyira, hogy lassan érdemes elgondolkodni egy második vacsorán. Vagy inkább egy extrém korai holnapi reggelin? Hazaérve a munkából annyira fáradt voltam, hogy este nyolckor, közvetlenül az első vacsora után, azonnal elaludtam, ruhástul, ahogy voltam, az ágyon. Aztán felébredtem, s mert úgy éreztem, ma még nem tettem csak a magam kedvéért semmit, azt mondtam: írj valamit. De miről írhatnék. Gyógyuláson és munkán és alváson kívül alig történt valami a héten.
Szerdán volt az egyik nagyon jó barátnőm születésnapja. Engem is meghívott egy ünnepi vacsorára. Millió okom volt nem elmenni: betegség, túlórák, énekóra ugyanabban az időpontban, s a szüleim is itt vannak most nálunk. De valahogy éreztem, nagyon fontos lenne mégis elmenni. A szüleim megértették, az énekórát lemondtam, éppen meggyógyultam valamennyire és bár munka után csak jóval később tudtam odaérni, mint a többiek, elmentem.
És ebben az egyszerű tényben annyi, de annyi szép mozzanat van.
Látom, ahogy Anyuval fújjuk reggel indulás előtt a ballonokat.
Látom ahogy ott utaznak velem s várnak rám az autóban, amíg dolgozom.
Látom az ajándékomat: egy különleges virágcserepet, amit, ha nem szeretném ennyire amennyire a barátnőmet, megtartottam volna saját magamnak.
Látom a saját, az ünnepelttel néhány évvel ezelőtt készült közös fotómat a hűtőszekrényén. Eleve hogy egy rólam készült fotó ott legyen valakinek a hűtőszekrényén!
S hogy az én kedvemért a legfinomabb vegetáriánus ételeket készítette el, ez majdnem a könnyekig meghat.
A szép élet titka: a szeretet.
De ezt csak egészen praktikus döntésekkel és részletekkel lehet megteremteni. Egyszerre egy döntés, egy pici részlet.
S nem elég csak megélni. Nekem legalábbis nem. Nekem feltétlenül írnom is kell róla. Fel kell jegyeznem valahova.
Valamiért úgy érzem, fontos megfogalmaznom, úgy érzem teremtő erő van abban, ha megnevezem azt, amit szeretek.
No comments:
Post a Comment