Minden olyan szép! #3

Szerdánként megosztok egy listát arról, amit az elmúlt napokban láttam, ami tetszett, amit olvasok, amin gondolkodom. Ez lesz az én heti hirdetőtáblám. Mert azt vettem észre, még akkor is, amikor egyáltalán nem tudom éppen szeretni az életemet, mindig találok valamit, ami mégis tetszik. És ezek a dolgok érdemesek a megemlítésre. 

- Ősz. Néhány napig beteg voltam. Valami vírusféle. Mikor újra volt erőm kitekinteni az ablakon, olyan érzés volt, mintha valaki valahol meglepetés partit szervezett volna nekem. Mindenütt aranyló fák, s pirosló bokrok a kertben, s a pirosló bokrokon sötétkék bogyók, a völgy pedig olyannak tűnt a messzeségben, mintha valaki lágy filterrel vonta volna be a tájat. Lemaradtam az előre elképzelt szép, kedves, óvatos, aprólékosan megfigyelt átmenetről. S most már tudom, ilyen is lehet a búcsúzás. Ilyen hirtelen, ilyen kitörően örömteli, ilyen meglepő! Mintha nem is búcsú lenne. Hanem sokkal inkább megérkezés.

- Olvasás. Pontosan két éve, hogy belekezdtem egy hosszú távú olvasási projektbe. Peter Kurzeck életművét terveztem akkor végigolvasni. Még mindig nem értem a végére, de a nagy részét már valóban elolvastam: alaposan, olvasónaplót vezetve. Sokfélét olvasok, sok minden érdekel, sokat is felejtek. Kevés dolog marad meg igazán. Van, ami jó is, hogy nem marad meg. S bár igyekszem naprakész lenni, még mindig az a fajta szépség nyűgöz le igazán, amit ezeken lassú, rejtett helyeken fedezek fel, s amelyről szép tintával jegyzeteket készítek egy füzetbe, jegyzeteket, amiket rajtam kívül nem fog elolvasni senki.

- Gyertyák. Újra eljött a gyertyák ideje. Nagyon szép, bolhapiacon beszerzett gyertyatartóim vannak. Történetük van, amit én nem ismerek. Még ott voltak bennük a múlt télről megmaradt, már majdnem csonkig égett gyertyák. Vendégeket vártunk éppen, s míg készült az étel, megtisztítottam őket. Olyan szép volt a pillanat, amikor leültünk az asztalhoz! Az új gyertyák fénye azt jelezte: nem sietünk. Az együtt eltöltött idő fontos. Fontosak vagyunk magunknak és egymásnak. Ünnep van.

- Kávé a kertben. Bár már hideg van és nagyon jól esik bent lenni a melegben, a gyógyulás első érzésére jól felöltöztem, és kimentem a kertbe meginni a kávét. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy más, szebb, jobb, tágasabb gondolataim legyenek: a szoba plafonját kicserélni a szabad égre.

- Posta. Én még mindig szoktam képeslapot küldeni, nem is ritkán, de kicsit zavar, hogy a postán csak lepecsétlik, nem tesznek rá bélyeget. Ezért most vettem egy ívet - hova tűntek az igazán szép bélyegek? -, kitűztem a falra, hogy mindig szem előtt legyen és emlékeztessen rá, milyen jó érzés levelet írni és kapni. 

- Blog, kommentek. Mindig nagyon örülök a kommenteknek és igyekszem mindenkinek válaszolni. Csak ezt akartam mondani. Hogy számít, hogy segít, és hogy öröm. Köszönöm.