Prága három órányi autóútra van hozzánk, de ha útközben meg kell állni pénzt váltani, tankolni, autót mosni, autópályamatricát venni, enni és inni - akkor három és félnyire.
Nagyon szeretek városokban sétálni. Nagyjából annyira tudom értékelni az erre való lehetőséget, mint az édességtől önmagát megtartóztató, aki ritkán mégiscsak bekap egy falat csokoládét.
Szeretem az én mindennapi életemet, a csendet, a lehetőségek korlátolt mivoltát, az erdőt s benne az összes fűt-fát, amit szinte egyenként ismerek. Soha nem szerettem volna falun élni, most mégis köszönöm, s még azt is köszönöm, hogy örülni akaró, alkalmazkodó, hálás természettel áldott meg az ég...
De azért, de azért. Az édességet mégiscsak szeretem, s egy bármilyen rövid prágai út -
az bizony nem akármilyen darabka csokoládé...
(Olyan finom, mint egy falat Mon Chéri.)
Monday, February 24, 2014
Wednesday, February 19, 2014
Szívszakadva
vágytam egy akármilyen apró csokor virágra. Ezért elindultunk megkerülni az erdőt, s benne a Békatavat meg a Hattyúk Tavát. Az erdőben találtunk: egy fenyőágat, egy törött barkát s egy száraz kórót. Mikor sárosan, s az egyetlen jégfolton való hanyatteséstől kissé tépetten is hazaértünk, találtunk még a ház előtti kiskertben hangát és hóvirágot.
Bejártuk a fél világot, pedig amit kerestünk, itt volt végig a szemünk előtt.
A mai útravalóm pedig ez: "Őrizz meg az életed és halálod iránti közönytől, őrizz meg a kishitűségtől és hiszékenységtől, az önhittségtől és hiúságtól, a reménytelenségtől és kétségbeeséstől." (Részlet egy Brüdergemeinde-liturgiából)*
* "Bewahre uns vor Gleichgültigkeit gegenüber deinem Leben und Sterben, vor Kleinglauben und Aberglauben, vor Hochmut und Selbstgefälligkeit, vor Hoffnungslosigkeit und Verzweiflung."
Bejártuk a fél világot, pedig amit kerestünk, itt volt végig a szemünk előtt.
A mai útravalóm pedig ez: "Őrizz meg az életed és halálod iránti közönytől, őrizz meg a kishitűségtől és hiszékenységtől, az önhittségtől és hiúságtól, a reménytelenségtől és kétségbeeséstől." (Részlet egy Brüdergemeinde-liturgiából)*
* "Bewahre uns vor Gleichgültigkeit gegenüber deinem Leben und Sterben, vor Kleinglauben und Aberglauben, vor Hochmut und Selbstgefälligkeit, vor Hoffnungslosigkeit und Verzweiflung."
Thursday, February 13, 2014
Valentin nap alkalmából, ami holnap lesz.
- Jaj, mennyi szót nem ismerek még!
- Mondd inkább így: jaj, mennyi szót ismerek már!
Annak apropóján mondom, hogy idős - beteges - nem idős - nem beteges szomszédok, ismerősök, a gyerekek tanárai rendre páciensekké válnak sajnos:
- Inkább legyél nagyon gondos az összes betegeddel, sose lehet tudni, melyikről derül ki, hogy például ő a lányod fizikatanára...
- Inkább ők legyenek nagyon gondosak az összes lányommal, sose lehet tudni, melyikük lesz a betegem...
Monday, February 10, 2014
Az én
feladatom egészen egyszerű volt: állni órákon át a hegy aljában.
Egyébként pedig figyelni a legkisebbre.
Mittudomén:
fagyoskodva toporogni, kicsavarni időnként a havazástól átázott sapkámat, integetni, gyönyörködni benne, büszkének lenni rá, fényképezni, szükség és kívánság esetén új síkártyát venni, beülni valahova együtt teázni - ha már ő is átfagyott, ilyesmi.
Szerethetővé és aktív jelenlétté vált egy kis időre a szemlélődésre való hajlam bennem, ami oly sokszor kirekeszt valami igazán jóból, amiben - nekem úgy tűnik - rajtam kivűl mindenki más boldogul.
Szép nap volt.
Egyébként pedig figyelni a legkisebbre.
Mittudomén:
fagyoskodva toporogni, kicsavarni időnként a havazástól átázott sapkámat, integetni, gyönyörködni benne, büszkének lenni rá, fényképezni, szükség és kívánság esetén új síkártyát venni, beülni valahova együtt teázni - ha már ő is átfagyott, ilyesmi.
Szerethetővé és aktív jelenlétté vált egy kis időre a szemlélődésre való hajlam bennem, ami oly sokszor kirekeszt valami igazán jóból, amiben - nekem úgy tűnik - rajtam kivűl mindenki más boldogul.
Szép nap volt.
Salzburg-
-ot csak azért ejtettük útba, mert útba esett.
( S hogy nekem is legyen valami jó, ha már az Alpokba tervezett egynapos síelés nem dobogtatta meg a szívem. Nem dobogtatta meg a szívem, mert kissé defektes vagyok: képtelen voltam (eddig még) megtanulni síelni...)
Szóval Salzburg.
Jó lenne majd visszamenni, nem csak néhány röpke órára, végigjárni az összes többi múzeumot is, leülni nyugodtan kávézni, meghallgatni egy - természetesen Mozart - koncertet, vagy legalábbis olyan hosszasan hallgatni az utcán zenélő hegedűst, ameddig kedvem tartja. Pótolni azt, ami most kimaradt, s aztán meghagyni kis maradék pótolnivalókat, körbe-körbe, hogy legyen indok mindig visszamenni, s úgy nézni, látni, hallani, ahogy senki más nem néz, nem lát, nem hall...
( S hogy nekem is legyen valami jó, ha már az Alpokba tervezett egynapos síelés nem dobogtatta meg a szívem. Nem dobogtatta meg a szívem, mert kissé defektes vagyok: képtelen voltam (eddig még) megtanulni síelni...)
Szóval Salzburg.
Jó lenne majd visszamenni, nem csak néhány röpke órára, végigjárni az összes többi múzeumot is, leülni nyugodtan kávézni, meghallgatni egy - természetesen Mozart - koncertet, vagy legalábbis olyan hosszasan hallgatni az utcán zenélő hegedűst, ameddig kedvem tartja. Pótolni azt, ami most kimaradt, s aztán meghagyni kis maradék pótolnivalókat, körbe-körbe, hogy legyen indok mindig visszamenni, s úgy nézni, látni, hallani, ahogy senki más nem néz, nem lát, nem hall...
Wednesday, February 5, 2014
Van, aminek
nehéz ellenállni. A nagy, függönytelen, gyerekkéz lenyomatokkal díszített ablakon át áradó napsugár halkan megkocogtatja, majd előbb-utóbb megtöri a téli álmot.
A nap, a nap, lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén.*
Gyönyörű fokföldi ibolyáim egymás után borulnak virágba, ha csak szerényen egyetlen virágnyira is.
Teszi mindenki a maga dolgát.
Ha csak annyit, hogy legyen boldog, ha már semmi különösebb oka a boldogtalanságra,
akkor hát annyit.
*Kányádi Sándor: Ne félj!
A nap, a nap, lassan erőre kap. Remény, remény ragyog az ág hegyén.*
Gyönyörű fokföldi ibolyáim egymás után borulnak virágba, ha csak szerényen egyetlen virágnyira is.
Teszi mindenki a maga dolgát.
Ha csak annyit, hogy legyen boldog, ha már semmi különösebb oka a boldogtalanságra,
akkor hát annyit.
*Kányádi Sándor: Ne félj!
Thursday, January 30, 2014
Odakint
csodajó hideg és hóillat, idebent pedig pakolom el az ehónapban olvasott könyveket. Az ehónapban olvasott könyveket pedig nagyon szerettem.
Az év első napját az ajándékba kapott Pálhegyi Ferenc Küzdeni a kapcsolatokért c. könyvvel töltöttem.
Aztán következett Ljudmila Ulickaja Daniel Stein, tolmács - a. Egy mellékes mondat - "azt, hogy ha pusztán csak egy másik nyelven olvassuk az evangéliumot, attól máris mélyebben értjük, tökéletesen értem" - szóval ez a mondat arra késztetett, hogy félretegyem a magyar és német nyelvű Szentírást, ezért most egy ideig csakis az angolt olvasom.
Így olvastam el Pál apostol Rómaiaknak írt levelét, és olyan ez, mint mikor a szokásos tájra friss hó esik, s muszáj bejárni, megcsodálni.
Közben elolvastam Petrik Adrien a hideg szóda élvezete c. harmadik könyvét, amit azért szeretek, mert az első két kötetét már visszavonhatatlanul megszerettem, s mert tettre késztet, inspirál. Például arra, hogy kávéfilter-rózsát készítsek, például arra, hogy merjem megnyitni a szívemet. "Mindig az van, hogy én jobban akarom a barátságokat, mint mások. Általában. Intenzívebb vagyok. Több jut belőlem, és páran elárasztva hátrálnak kifelé. Ezért van, hogy nagyon értékelem, ha hívnak. Ahogy én érzékelem, nem is utasítok vissza egyetlen alkalmat sem. Soha nem mondok nemet. Vagy lehet, hogy észre sem veszem, ahogyan azok sem, akik nekem fájnak?"
Aztán ott volt a Böjte Csaba gondolatait összefoglaló Párbeszéd a végtelennel. Benne rengeteg kihívás, bíztatás, rengeteg gondolat, amit érdemes továbbgondolni. "..életünk nem más, mint folyamatos halálugrás, mert minden új lépés valaminek a bátor elengedése, és zuhanás a gondviselő Isten karjai közé. Az új munkahely, a családalapítás, a gyermekvállalás, de még egy új, szövődő barátság is kisebb vagy nagyobb halálugrás".
S még voltak a Szolzsenyicin kisregények, az Ivan Gyenyiszovics egy napja (nagyon szép), s a Matrjona háza.
Végül pedig, s ezzel véget is ér a január, Jorge Semprun könyve, az A nagy utazás. Ezek a könyvek, a láger- és a Gulag-irodalom könyvei engem megrendítenek, megkínoznak, s hogy mégis olvasom őket, azért van, mert tartozom ezzel, nem tudom kinek. És reményt is adnak, hogy az igaz ember ember maradhat bármily kétségbeejtő körülmények között. Én inkább attól szoktam félni, vajon igaznak lehet-e maradni a nagyon is jó körülményekben. "...mintha a boldogságot nem ráadásul kapnánk, akár a legszörnyűbb ínségben, a legnagyobb nélkülözések közepette is, ha megtettük azt, pontosan azt, amit tennünk kellett."
Minden könyv amit kiválasztok olvasásra - és elég válogatós vagyok - a barátom lesz. Segít gondolkodni, segít továbblépni. Tehát annyiban lesz a barátom, amennyiben segít élni. Annyiban lesz a barátom, amennyiben segít megérteni az embereket. Nincs fontosabb az embernél.
( Ha a sok könyv olvasásából másféle következtetésre jutnánk, akkor hagyjuk az egészet a csodába.)
Az év első napját az ajándékba kapott Pálhegyi Ferenc Küzdeni a kapcsolatokért c. könyvvel töltöttem.
Aztán következett Ljudmila Ulickaja Daniel Stein, tolmács - a. Egy mellékes mondat - "azt, hogy ha pusztán csak egy másik nyelven olvassuk az evangéliumot, attól máris mélyebben értjük, tökéletesen értem" - szóval ez a mondat arra késztetett, hogy félretegyem a magyar és német nyelvű Szentírást, ezért most egy ideig csakis az angolt olvasom.
Így olvastam el Pál apostol Rómaiaknak írt levelét, és olyan ez, mint mikor a szokásos tájra friss hó esik, s muszáj bejárni, megcsodálni.
Közben elolvastam Petrik Adrien a hideg szóda élvezete c. harmadik könyvét, amit azért szeretek, mert az első két kötetét már visszavonhatatlanul megszerettem, s mert tettre késztet, inspirál. Például arra, hogy kávéfilter-rózsát készítsek, például arra, hogy merjem megnyitni a szívemet. "Mindig az van, hogy én jobban akarom a barátságokat, mint mások. Általában. Intenzívebb vagyok. Több jut belőlem, és páran elárasztva hátrálnak kifelé. Ezért van, hogy nagyon értékelem, ha hívnak. Ahogy én érzékelem, nem is utasítok vissza egyetlen alkalmat sem. Soha nem mondok nemet. Vagy lehet, hogy észre sem veszem, ahogyan azok sem, akik nekem fájnak?"
Aztán ott volt a Böjte Csaba gondolatait összefoglaló Párbeszéd a végtelennel. Benne rengeteg kihívás, bíztatás, rengeteg gondolat, amit érdemes továbbgondolni. "..életünk nem más, mint folyamatos halálugrás, mert minden új lépés valaminek a bátor elengedése, és zuhanás a gondviselő Isten karjai közé. Az új munkahely, a családalapítás, a gyermekvállalás, de még egy új, szövődő barátság is kisebb vagy nagyobb halálugrás".
S még voltak a Szolzsenyicin kisregények, az Ivan Gyenyiszovics egy napja (nagyon szép), s a Matrjona háza.
Végül pedig, s ezzel véget is ér a január, Jorge Semprun könyve, az A nagy utazás. Ezek a könyvek, a láger- és a Gulag-irodalom könyvei engem megrendítenek, megkínoznak, s hogy mégis olvasom őket, azért van, mert tartozom ezzel, nem tudom kinek. És reményt is adnak, hogy az igaz ember ember maradhat bármily kétségbeejtő körülmények között. Én inkább attól szoktam félni, vajon igaznak lehet-e maradni a nagyon is jó körülményekben. "...mintha a boldogságot nem ráadásul kapnánk, akár a legszörnyűbb ínségben, a legnagyobb nélkülözések közepette is, ha megtettük azt, pontosan azt, amit tennünk kellett."
Minden könyv amit kiválasztok olvasásra - és elég válogatós vagyok - a barátom lesz. Segít gondolkodni, segít továbblépni. Tehát annyiban lesz a barátom, amennyiben segít élni. Annyiban lesz a barátom, amennyiben segít megérteni az embereket. Nincs fontosabb az embernél.
( Ha a sok könyv olvasásából másféle következtetésre jutnánk, akkor hagyjuk az egészet a csodába.)
Wednesday, January 22, 2014
Hét mondat.
Elnéztem kicsit az ablakon át a mai vacak, nyirkos, szemerkélős délutánt - ami szerfölött hasonlít mostanában az összes többihez, - szóval elnéztem és testem-lelkem mélyéig éreztem is az ólmos súlyt, amit cipeltet(ne) velem ez a táj, ez az elhagyatottság, ez a szürkeség.
Aztán meghívást kaptam egy sétára.
( A vidéki élet egyszerűségre és megelégedettségre tanít.)
Aztán csak mentünk-mentünk, bele a vacak, a nyirkos, a szemerkélés kellős közepébe.
A kellős középen már nincs helye panasznak.
Mint ahogy nincs helye se félelemnek, se hitetlenségnek, sem semmi effélének.
Egyszerűen eltűnik, kámforrá válik a harcban, amit jobbára saját magammal folytatok....
Aztán meghívást kaptam egy sétára.
( A vidéki élet egyszerűségre és megelégedettségre tanít.)
Aztán csak mentünk-mentünk, bele a vacak, a nyirkos, a szemerkélés kellős közepébe.
A kellős középen már nincs helye panasznak.
Mint ahogy nincs helye se félelemnek, se hitetlenségnek, sem semmi effélének.
Egyszerűen eltűnik, kámforrá válik a harcban, amit jobbára saját magammal folytatok....
Friday, January 17, 2014
Tizenhét
napja tart az újév, tehát kis titkos elhatározásaim mentén tizenhét napja:
- minden áldott nap tornázom valamit ( minimum 20 percet - jöhet aerobic, fitness, hatalmas séta, korcsolyázás) - én ugyan nem vagyok sportos alkat, de ha szeretném, hogy kicsivel több erőm legyen a mindennapokhoz, muszáj mozgásba hoznom azon izmaimat, melyek létezéséről eddig nem is tudtam
- gyakrabban viselek szoknyát (amit az eddigi évi 4-5 alkalom után nem túl nehéz überelni)
- kicsit gondosabban bánok az arcommal - lehet hogy nem a legszebb a világon, de azért megérdemli a gondoskodást
- ez nem elhatározás, csak egyszerűen apró öröm, hogy a Scrabble táblánk folyamatosan az asztalkán van, s mikor-hogy van rá időnk, játsszuk, egymástól jelenlététől függetlenül is, - mint a sakkot - néha napokon át egyetlen játszmát
- sokat tanulok: ma délután vizsga...
- nehéz kottát kértem és kaptam, ezért most A Moldva c. darab (Bedrich Smetana) lenne a feladat (naponta negyed órát szánok rá, s lenyűgöző felfedezni magamnak, ahogy a hullámverést megszólaltató bal kézre való kotta kinézetében is hullámokra emlékeztet...)
A kisasszonyok elmondása szerint ők - mikor tornáznak, gyakorolnak, tanulnak - még csak készülnek az életre. A különbség köztünk - azon a huszonnéhány éven kívül - csak annyi, hogy én már tudom: nincs felkészülés az életre... Mindig maga az Élet van.
- minden áldott nap tornázom valamit ( minimum 20 percet - jöhet aerobic, fitness, hatalmas séta, korcsolyázás) - én ugyan nem vagyok sportos alkat, de ha szeretném, hogy kicsivel több erőm legyen a mindennapokhoz, muszáj mozgásba hoznom azon izmaimat, melyek létezéséről eddig nem is tudtam
- gyakrabban viselek szoknyát (amit az eddigi évi 4-5 alkalom után nem túl nehéz überelni)
- kicsit gondosabban bánok az arcommal - lehet hogy nem a legszebb a világon, de azért megérdemli a gondoskodást
- ez nem elhatározás, csak egyszerűen apró öröm, hogy a Scrabble táblánk folyamatosan az asztalkán van, s mikor-hogy van rá időnk, játsszuk, egymástól jelenlététől függetlenül is, - mint a sakkot - néha napokon át egyetlen játszmát
- sokat tanulok: ma délután vizsga...
- nehéz kottát kértem és kaptam, ezért most A Moldva c. darab (Bedrich Smetana) lenne a feladat (naponta negyed órát szánok rá, s lenyűgöző felfedezni magamnak, ahogy a hullámverést megszólaltató bal kézre való kotta kinézetében is hullámokra emlékeztet...)
A kisasszonyok elmondása szerint ők - mikor tornáznak, gyakorolnak, tanulnak - még csak készülnek az életre. A különbség köztünk - azon a huszonnéhány éven kívül - csak annyi, hogy én már tudom: nincs felkészülés az életre... Mindig maga az Élet van.
Tuesday, January 14, 2014
Konyhatündér
nem vagyok, de még lehetek. Olyat mindenesetre ritkán sikerül főznöm, pedig mindennap megpróbálom, hogy annak egy helyen és egy időben a család minden egyes tagja örüljön. Ezért mindenfélét kitalálok. Például menüt iratok vasárnap este a kisasszonyokkal: hogy következő héten melyik nap mi legyen az ebéd. Szabály, hogy a kedvenc rántott húst csak egyszer lehet kérni. Gyerekek, az ég szerelmére! - szoktam mondani. A világ sokkal tágasabb és izgalmasabb a rántott húsnál.
Azt szeretem a legjobban, ha valamelyiküknek kedve támad együtt főzni velem. Megosztjuk a munkát, közben szép anyai szóval tanítok - hogyan készül a besamel mártás, mekkora darabokra aprítjuk a gombát... És beszélgetünk, mondjuk arról, hogy szomorú leszek-e, ha néhány év múlva elköltöznek itthonról. És én szomorú leszek, mert hiányozni fognak, és nem leszek szomorú, mert tudom, hogy a saját életüket kell éljék. Erre a megfelelően távoli időpontban bekövetkezendő szomorú-boldog időszakra jó előre gondolva támadt egy ötletem. Kissé átalakítottam szegény elhagyatott főzős blogomat, hogy eztán majd oda szépen leírom a kedvenc recepteket.
Hisz lett légyen majdan bármily fenséges és ragyogó is a fiókák röpte - legyen! legyen! - egy kattintásnyi közelségben hadd maradjon kicsit mindig kéznél az otthon hagymás-gombás-pirítós íze is...
Azt szeretem a legjobban, ha valamelyiküknek kedve támad együtt főzni velem. Megosztjuk a munkát, közben szép anyai szóval tanítok - hogyan készül a besamel mártás, mekkora darabokra aprítjuk a gombát... És beszélgetünk, mondjuk arról, hogy szomorú leszek-e, ha néhány év múlva elköltöznek itthonról. És én szomorú leszek, mert hiányozni fognak, és nem leszek szomorú, mert tudom, hogy a saját életüket kell éljék. Erre a megfelelően távoli időpontban bekövetkezendő szomorú-boldog időszakra jó előre gondolva támadt egy ötletem. Kissé átalakítottam szegény elhagyatott főzős blogomat, hogy eztán majd oda szépen leírom a kedvenc recepteket.
Hisz lett légyen majdan bármily fenséges és ragyogó is a fiókák röpte - legyen! legyen! - egy kattintásnyi közelségben hadd maradjon kicsit mindig kéznél az otthon hagymás-gombás-pirítós íze is...
Sunday, January 12, 2014
Ezek
a végtelenül szürke, hideg, szeles napok, ó...Így a holnapi napon innen, a main viszont már túl, kicsit álmatlanul, jól fejbekólintva egy hirtelen jött egész napos fejfájással körbehorgolt erőtlenséggel, szóval csak így, bármi érdemlegesre való teljes képtelenséggel - mi mást tehettem volna? Elengedtem a saját erőmre épített számíthatóságot, átöleltem azt, ami van, fagyasztott pizzát ettünk ebédre, majd vettem egy icipici ágat. Vettem hozzá néhány szép színes fonalat is, majd lassacskán, apránként horgoltam három elragadó cseresznyefa-virágot. Ennyi. Csak hogy viruljon a remény a legnagyobb reménytelenségben is.
Címkék:
daybyday,
feelingblue,
valamiszép,
virágok
Tuesday, January 7, 2014
Nem tudom
miért olyan nehéz bármily rövid vagy hosszú szünet után újrakezdeni akármit is. Ezért inkább csak folytatom ott, ahol még múlt évben abbahagytam. Ami elmúlt és ami eljövendő elfér egyébként szépen pontokba szedve a kis fekete notesz két lapján. Ordnung muss sein. De ami nekem igazán fontos, az nincs leírva sehova. Személyes döntéseimről, kisebb-nagyobb áldozatvállalásaimról nem tud senki, de azért fontosak mégis, mert a jót csak úgy érdemes tenni (akarni), hogy közben nem lehet tudni: lesz-e rá válasz, van-e látszata, értelme, jelentősége. Egyébként meg vagyok róla győződve, hogy van. Csak nehéz olyan dolgokért élni, amik nem látványosak.
Nagy öröm, hogy vehettem magamnak néhány könyvet. Persze, igazából tanulni kellene s tanulok is, - jövő héten vizsga, ó, jaj. Szóval ott álltam a könyvesboltban, volt vagy tíz percem kiválasztani valamit, s csak reménykedtem, hogy valami szép és jó lesz, mikor végül a kosárba tettem Ljudmila Ulickaja Daniel Stein, tolmács-át. Most ezt olvasom, lassú olvasással, s ez maga az öröm-öröm-öröm mindig a fény felé ácsingózó lelkemnek.
A 218. oldalon Daniel testvér pünkösdi prédikációja található. Azt mondja, hogy: "És még valamit szeretnék elmondani e napon - a tűznyelvek minden tanítvány fölött megjelentek. Hát utána, vajon mivé lettek utána ezek a nyelvek? Van-e az emberben valami edény, valami őrzőhely, amelyben megtartható a tűz? Ha nincs bennünk ilyen edény, akkor az Isteni Tűz eltávozik, visszatér oda, ahonnan jött, de ha meg tudjuk tartani magunkban, velünk marad...
Mi mindannyian, akik itt jelen vagyunk, edények vagyunk az Úr Lelkének, az Úr Szózatának, magának Krisztusnak befogadására. Ebben áll a hit egész tudománya. Azt senki nem kérdi majd tőlünk, mit gondoltunk az Isteni Lényeg természetéről. De azt igen: mit cselekedtünk? Adtunk-e enni az éhezőnek? Segítettünk-e a nélkülözőnek? Isten legyen mindannyiunkkal."
Ezért nem kezdek én újat, szinte soha. Csak folytatni szeretném a régit, megújuló tűzzel és lelkesedéssel. Nagyon boldog új évet az egész drága, szép világnak.
Subscribe to:
Posts (Atom)

























































