Thursday, March 7, 2013

Életem

eseményeinek csupáncsak egy gombnyomásnyi, automata üzemmódban való megörökítésének kényelmét magam mögött hagyva most mélységélességek, záridők és blendék bűvöletében élek. S mikor arról ábrándozom, milyen is lehet az az 50 mm-es fókusztávolságú, úgynevezett normál objektív, akkor gyermekeim apja előkeres nekem valamelyik doboz mélyéről egy ilyet, hogy ugyan nem túl jó, de legalább lássam, hogy néz ki. Azóta, szóval majd' egy hete tart ez a lencse-szerelem. Mert - mivel képalkotása perspektíva szempontjából megfelel az emberi szem képalkotásának - a normál objektívvel készült képek a legtermészetesebbek a világon. S én úgy gondolom, ez csodálatos. Mint ahogy az is, hogy kinyíltak az első hóvirágok a ház előtt, s ezzel - minden önmagában értékes és szép dolog képviseletében - értelmet nyer kopott, drága kis objektíveim mindennapi eszközként való használata.


(Az első két kép 50 mm fókusztávolságú objektívvel, a harmadik 35 mm fókusztávolságú makrolencsével készült.)

7 comments:

csillag said...

Szóval ezután többfajta fókusztávolságú objektívet fogsz magad után cipelni? :)
Örülök, hogy nálatok is kezd tavaszodni:)

Éva said...

Én csak arra vagyok alkalmas, hogy automatával kattintsak.:-) Nem is értem sokszor miről írnak azok, akik értenek is a fotózáshoz.
Olyan nagyon most sem tudlak követni, de biztosan így van.
A virágok viszont szépek!

Betti said...

Szépek a képek!
Az obiektivekhez nem értek, de örülök neked.
:)

aarkus said...

Az a nagy szerencse, Márta, hogy a te fókusztávolságod a makrótól a végtelenig terjed.

Lea Mónika said...

gyönyörű képek. főleg az utolsó:)

Gyöngyi said...

Kicsit értek a fényképezéshez, mivel hobbiból a nagy fiam is fényképez :))
értékelem odaadásod :)) A képek nagyon tetszenek !

márta said...

Köszönöm :)