Viktor E. Frankl cikkeit olvasgatva ( - igaz, felét, na jó háromnegyedét sem értem, s nemcsak nyelvi nehézségek felmerülése miatt ám -) igazat kell adnom neki, miszerint van néhány jelenség, melyek nem engedik magukat akartatni: nem lehet hinni akarni, szeretni akarni, remélni akarni, és a legkevésbé lehet akarni akarni. Olyan dolgok ezek, melyek kisiklanak a manipuláció eszköztára elől, s ha valaki mégis elvárt, akart érzéseket kényszerít magára, elveszíti közben azt a lényeges valamit, amire az érzések irányulni (vélődnek).
Kicsit érthetőbben: ha valakit szívesen nevetésre késztetnénk, érdemes egy jól-rosszul elmesélt viccel próbálkozni.
Ó, a hitre, reményre, szeretetre szóló meghívások a lehető legváratlanabb formába burkolóznak. Mondjuk, egy csokor fehér hunyor az asztalomon? A virágoknak nem lehet ellenállni.
Meg olyan ez, mint mikor (szóval minden áldott nap...) szeretném legyőzni a bátortalanságomat, a mindenféle kisebbségi érzéseimet. Míg csak erre gondolok: nem megy. Nem lehet, nem szabad egyenesen az érzéseket megváltoztatni akarni. Kerülő úton, egy-egy "viccre" való odafigyeléssel jó elindulni, s minden bénító érzés ellenére emberek közé menni, dolgozni, tanulni, énekelni, mittudomén. Néha arra gondolok: vagy én élem meg, amennyire szépen és érdekesen csak tudom, az életemet, vagy majd az szépen továbbsétál mellettem, míg én az érzéseimet elemezgetem. Nem szokásom mást hibáztatni, mindig én választok.
De ezt csak magamnak mondom, s azon keveseknek, kik bátorságot az élethez pontosan egy életen át gyűjtenek.
7 comments:
Köszönöm! Mintha éppen arra lenne válasz, ami most foglalkoztat.
A fehér hunyor a teraszomon a reggeli napsütésben tényleg ellenállhatatlan.
Nem bújhatunk ki a saját bőrünkből...Idővel elmozdulunk a kívánt irányba, mert csináljuk, amitől félünk, és lassan belénk ivódik, hogy nem is kell (annyira) félnünk, de az szerintem az alaptermészetünk gyökeresen nem fog változni. Mégis egyre több a sikerélményünk az új, vágyott területeinken.
Te is ezt csinálod, és félelmeidben nagyon jó ember vagy!Ez a te erősséged!
Szeretem a bejegyzéseid,és alig várom mindig...
Gyönyörű tavaszt mindenkinek!
Kedves Márta,
örülök, hogy olvashatom az irásaidat -a félelmet legyőző irásaid a kedvenceim :)
Zsoltárok 94, 17
Csak az embernek legyen türelme kivárni a meghívást és legyen bátorsága elszakadni a már jól bevált, kényelmes érzésektől, majd szembenézni önmagával.
pontosan egy életen át
"igent mondani a másikra,mégha nem is szeret úgy,ahogy én szeretném....."----életem egyik feladata ezt elfogadni.Kicsit már megy...talán...
Post a Comment