Sunday, October 27, 2013
Örök kérdés
az otthon hol-léte számomra, örök válasz a mindig ott-léte, ahol éppen vagyok. Igazolást e gondolat mindenesetre csak akkor nyer, mikor fenekestül felfordul az életem, s nincs egy nyugodt hely, egy nyugodt pillanat. Ilyenkor megnyílnak a kicsi belső terek, ahol imádkozni szoktam s béke van akkor is, ha odakint tombol mondjuk az ütvefúró. Csak a legsürgősebbekre van idő, arra is csak kapkodva, de tudom: erős vagyok, akkor és annyira, amennyire kell. Engem amúgy ilyesmik lelkesítenek...Hogy a kincset törékeny cserépedény is hordozhatja, s hogy egyszer még én is felnőhetek azzá a valakivé, aki egyébként akár lehetnék...
Subscribe to:
Post Comments (Atom)
12 comments:
Mikor nálam volt lakásfelújítás, többször kiborultam,még hisztit is levágtam egy elsózott rizs miatt.:-) Pedig nem is az volt igazán a baj, hanem minden,mert kirekesztettek a mesterek és a gépek a megszokott világomból.
A képeidet szeretem, ez nem újdonság. Most ami nagyon megragadta a figyelmem, az az utolsó kép hátterének színvilága.Valami, ami talán nem is lényeg és mégis!
Már vártam, hogy írj, nem szeretem, ha sokáig hallgatsz!:-)
Az írásod megmutatja, hogy ki kell kicsi, belső tereket nyitni a békéért és az erőért...
Köszönöm!
Jaj, kedves Márta, az ember reményt merathet az írásaidból, ez olyan nagy áldás. Ezek a képek pedig... egyre zseniálisabban fotózól, a hasamban, a gerincemben éreztem, hogy belesajdulok a szépségükbe! Köszönöm, hogy megosztod velünk a kincseidet!
(meríthet)
(...bár megnyílnának mindig a kicsi belső terek...)
Valahol...valamikor...olvastam...vagy hallottam egy olyan gondolatot, hogy.." soha ne rágódjunk a Múlton, és ne töprengjünk a Jövőn, mert így elszalasztjuk a JELENT!"
...ez a gondolat jutott az eszembe amint elolvastam a "fenekestül ferfordul az életem"...
Nyugodt, szép hosszú téli estéket kívánok!
Szeretettel,
Piroska
Kedves Márta,
Ezekkel a sorokkal megint sok erőt adtál nekem! Köszönöm!! Üdv. Márta Budapestről
Köszönöm nektek!
Szia Márta,
múlt héten olvastam egy Márai-idézetet: ,,Otthon vagy? Hol vagy otthon? Csak a nyelvben..." ez jutott eszembe, amikor az első mondatodat olvastam, merthogy az otthon hol-léte számomra is örök kérdés:) Milyen jó, hogy te ennyire otthon vagy a nyelvben és bennünket is gazdagítasz vele! Mindig örömmel olvaslak és gyönyörködöm a csodás képeiden, még akkor is, ha csak 2-3 évente szólalok meg:)
üdv. Temesvárról!
Szia! :)
...hogy mennyire aktuális ez most számomra is, haha...:D köszönöm, Neked,Márta és Eminek is köszönöm!! :)
Post a Comment