kilenc órát dolgozom, nem jut idő ebédet készíteni, (inkább csak vacsorát). Ha ebédet főzök, nem jut idő olvasni. Ha olvasok, nem jut idő fotózni. Ha fotózok, nem jut idő zongorázni. Ha zongorázom, nem jut idő próbára menni. Ha elmegyek próbára, nem jut idő kiteregetni a ruhákat. Ha kiteregetem a ruhákat, ki tudja, mikor szedem őket össze. Úgyhogy mindig tologatom a dolgaimat, s hol ez, hol az marad el. Leginkább olyasmik, amik amúgy olyan fontosak lennének, mint a levegő, amit belélegzek.
Mindezt, és még sok minden mást, amit átélek: nagyon köszönöm. Tényleg! A belső ürességet, a magányt, a félelmet, a lemondásokat, mindent. A szembenézést önmagammal, s a ténnyel, hogy nem nagyon tetszik, amit látok.
De a reményt is köszönöm, s a kedvet az élethez.
A havat az erdőben, a macskát a kanapén, a fél csésze teát a konyhaasztalon, a rózsaszín lakkot a körmeimen.
A reggel öt óra húsz percre beállított vekkert az éjjeliszekrényen.
Az új Susan Sontag könyvet, aminek felét sem értem.
A csillagokat odakint az égen.
Nekem ragyognak.
9 comments:
Csodaszép!
Gyönyörű képek!
De szép :)
Köszönöm!
Szép hetet kívánok!
Márta, én is köszönöm, hogy mindig a szívemhez, a szívemből szólsz! :)
Áldott napot és hetet kívánok neked, nektek!
Márta, te egy kincs vagy!
Olyan jó érzést tudsz bennem kelteni, miközben leültem ide a száradt ruhák leszedegetése, a gyógyszereim kirakása, az újságok selejtezése...stb közben, a hiú vággyal hogy végezzek mindennel, végül abbahagyjak mindent, mikor délután munkába kell indulnom.
És az a hó! Úgy hiányzik, nem tetszik nekem ez a globális felmelegedés, vagy mi az oka az itteni hó hiányának.
nagy szabadsággal teli gyönyörű vidék, két kézzel szórja a szépségeit rád, lélegzetelállítóan gyönyörű táj....fantasztikusan kedves emberek körülötted, ...meleg otthon...
olyan jó, hogy észreveszed - és megmutatod nekünk - az élet szépséges
Köszönjük Márta,ezeket a bejegyzéseidet.Gazdagabbak vagyunk általad!
J. Balatonról.
Hidd el, Márta, lesz ez jobb is: több idő, több olvasás, több elégedettség is. Adj magadnak időt! Annyira új még ez a másfajta életrend. Fog még alakulni, változni. Tapasztalatból mondom...Előfordul, hogy 3 adag leszedett ruha várja az elpakolást, előfordul, hogy csak este, 10 percig tudok olvasni, mert beájulok, előfordul, hogy halrudat vacsorázunk, amit csak be kell dobni a sütőbe és az sem rendkívüli, ha rendelünk egy pizzát. Cserébe megkapom a munkából azt, ami nagyon-nagyon hiányzott. Így kerek a világom. Sokat írtam, ritkán teszem, de kívánom, hogy neked is kerekedjen ki!
Épp ilyesmiken gondolkotam én is tegnap. És arra jutok: meg kell tenni a lehető legtöbbet, amit sikerül, a többit meg, amit nem sikerül, nyugodt szívvel elengedni.
(A második, de legfőképpen az utolsó kép egészen ámulatba ejtően szép!)
Post a Comment