Miután

egy napon át, reggeltől estig viseltem a frissen befejezett pulóvert, ma reggel úgy döntöttem, kibontom az egészet és - ugyanezzel a mintával vagy egy másikkal - újrakötöm. Túl nagy lett, még oversized méretnek is túl nagy. Különböző tevékenységek közben viselve - házimunka, gyaloglás, irodai munka, énekóra - zavarja a szabad mozgást. Nem érzem teljesen otthon magam benne.

Ma elővettem két zsák, már évek óta kiszelektált ruhát. Egy részét, amiről azt gondolom, hogy örülnének neki az unokahúgaim, félretettem, egy része megy a ruhagyűjtő konténerbe, a maradék, egy egészen kicsi rész, a szemétbe. Két darabot, egy agyonviselt, sötétszürke pulóvert és egy halvány rózsaszín kardigánt, gyönyörű gombokkal, visszavettem a saját ruhatáramba. Valamikor réges-régen az enyémek voltak, majd elkérték a lányaim, évekkel ezelőtt ők pakolták bele azzal, hogy már nem fogják viselni, a most elővett zsákba. Emlékek kötődnek hozzájuk s még mindig szépek, viselhetőek, kényelmesek. 

Orsola de Castro "Loved Clothes Last" című könyvében olvastam, hogy március, köszönhetően a nyolcadikán ünnepelt nemzetközi napnak is, a nők hónapjának számít. S mint ilyen, mélységes köze van a divathoz, a tökéletesség illuzióján túl levő reális testméretekhez és formákhoz, a megfizethető és tisztességesen megfizetett, szép és tartósnak elkészített ruhadarabokhoz. 

Családunkban ide-oda vándorolnak a ruhák. Mikor legutóbb utaztunk együtt néhány órán át az autóban, mire megérkeztünk, a gyermekeim elkérték a fülbevalómat s a pulóvert, amit éppen viseltem, szerencsére volt rajtam alatta egy póló. Néha évek múlva visszahozzák, amit elkérnek, agyonviselve, s akkor én úgy örülök mindegyiknek, mintha új lenne, vagy egy kedves, rég látott ismerős. 

Szóval újrakötöm a pulóvert. Nagyon tetszik a fonal, csodálatos a tapintása a bőrömön, s már a színe is millió emléket idéz. Tudom, hol vettem, kivel voltam, s miről beszélgettünk közben. Nem érzem elpazarolt időnek és erőnek a befektetett munkát, szeretet. A szeretet, ha igazi, különben sem fogy el. Csak átalakul. Alkalmas a hétköznapi használatra, elviseli a bontást, az újratervezést, a javítást, a továbbajándékozást. Csak a nemtörődömséget nem viseli el. Az igazságtalanságot, kizsákmányolást, pazarlást s a lustaságot nem. De minden alkotó és rendszerető, örömmel teljes gesztusban, legyen az akármilyen apró, újjászületik.