legszebb karácsonyi ajándékom az az egyszerű 2025-ös tervező naptár volt, amit az egyik gyermekemtől kaptam. Még borítót is horgolt hozzá, melynek közepébe egy kis szívet tervezett.
Egyetlen hiányossága az volt, hogy fül híján - elvileg a rögzítéshez elég kellett volna legyen, ha a tervező négy sarka stabilan megáll a horgolás valamelyik hézagában - folyton lecsúszott róla a borító.
Még újév előtt, mikor karácsony után újból üres lett a ház, azzal töltöttem az egyik délelőttöt, hogy elrendeztem, berendeztem, használhatóvá tettem a szép ajándékomat.
Először is fonalat kerestem és füleket is horgoltam a borítónak.
Utána beragasztottam a szépen, kézírással megírt karácsonyi üdvözlőszöveget, amit a lányom írt, a legelső oldalra.
Végül beírtam az akkor még csak a küszöbön álló év már ismert időpontjait.
És elhatároztam, a tőlem telhető legkreatívabb és legszínesebb módon fogom megtölteni a lapokat: az időpontokon és elvégzendő feladatokon kívűl nap végén, utólag azt is feljegyzem majd, ami ezeken túl történt velem. Az is lehet, ez lesz az egyik ajándékom jövő karácsonykor a lányomnak.
Még csak körülbelül két hét telt el a januárból, de az én tervező naptáram inkább art journalnak néz ki, mint kalendáriumnak.
Kicsit úgy, ahogy az életemet szeretném élni:
venni azt, amit ajándékba kaptam,
megjavítani, ami nem működik,
hozzám igazítani,
majd minden napját a lehető legszebben megélni,
a napok végén mindent megköszönni.
1 comment:
jé, én is Sarah Winman-t olvasok (most kezdtem: a CSENDÉLET-ét)
Post a Comment