néhány napja, a vadonatúj év második napjától érvénybe lépő internetszolgáltató váltás után hosszas és minden követ megmozgató próbálkozás után rájöttem, hogy a munkahelyem által biztosított wifi nyomtatót valamiért lehetetlen összekapcsolni az új rendszerrel, számomra is - főleg számomra! - meglepő átmeneti, indokolatlan, valószínűleg valamilyen mélyebb okból fakadó kétségbeesés fogott el.
Hirtelen nem tudtam elképzelni, hogyan oldjam meg az itthoni munkát.
Miközben tudtam, ez nevetséges.
Csak egy nyomtató. Meg lehet javítani, lehet pótolni.
És a kreativitással is nyugodtan számolhattam volna, ami mindig megsokszorozza önmagát, amikor a férjemmel összeülünk megoldani egy-egy problémát.
Mert tegnap este végül tényleg megoldottuk, modern wifi eszköz ide vagy oda, végül egy huszonöt éves kábel segítségével, amivel összekapcsoltuk a laptopomat a nyomtatóval: lám, gyönyörűen működik.
Az a néhány másodpercnyi idő, amikor valami elromlik, tönkremegy, nem úgy sikerül, rossz hírt kapok, s én még eldönthetem, hogyan reagálok:
ez az én újévi feladatom.
Hogy naponta és ahányszor csak szükség van rá, gondoljak rá, biztosítsam s ezzel megadjak magamnak egy-egy újabb esélyt arra, hogy változzak.
Hogy a fény felé forduljak.
A reményt válasszam.
A lehetőségekre, a jóra, a szépre figyeljek.
2 comments:
Használatban az új zokni🧡
Most is elgondolkodtat írásod… köszönöm…
P.
úgy hasított belém ez a mondatod, mint amikor felkapcsolják a villanyt:
"Az a néhány másodpercnyi idő, amikor valami elromlik, tönkremegy, nem úgy sikerül, rossz hírt kapok, s én még eldönthetem, hogyan reagálok: ez az én újévi feladatom." ...felismertem tőle, hogy pl. amikor tehetetlenségemben dühbe gurulok (mert pl. valaki nem ért, túlreagál, leszól, vagy újabb erős fájdalomrohamot jelez az aktuális idegzsábám) MINDIG van pár másodpercem, amikor felvillan a lehetőség: merre tovább ( felrántsam az ajtót a tomboló dühsárkányok előtt, és engedjek elsöprő kétségbeesés-tombolásuknak, vagy "megadjak magamnak éppen akkor egy újabb esélyt arra, hogy változzak, hogy akkor és ott a fény felé forduljak, hogy a reményt válasszam a megértésre. Hogy a lehetőségekre, a jóra, a szépre, a megoldásra, a bizalomra figyeljek...
(talán butaságnak hathat, de kezdem azt hinni, veled azért történnek dolgok, hogy amikor leszűröd és ideírod: válasz lehess - az én, vagy - bármelyikünk ki sem mondott kérdésére, gondjára)
Post a Comment